„Egy szolga sem szolgálhat két úrnak: mert vagy egyiket gyűlöli, és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak. ” 16:13a
Jézus a mai igeszakaszban arról az elképzelésről beszél, amely csak a földi életben látja az egyedüli reménységet. Isten választott népe gyakran került abba a hibába, hogy a körülötte élő pogány népek kultuszait magáévá tette. (Pl. Baál kultuszt, amely a termékenység kultusza volt.) Itt a történelem legnagyobb bálványáról tanít. Ma nem szobrok előtt hajlik meg a térd, nem különböző istenek ragadják meg szívünket és józan gondolkodásunkat, hanem a gazdagság és a hatalom, mely „bálvány” mögött ott találjuk a Sátán erejét. A város utcáin sétálva láthatjuk az ünnepi kirakatok gazdagságát, ragyogását és sokszínűségét. Mindezek láttán megfogalmazódik a vágy a kirakott tárgy megszerzése iránt. A kérdés az, hogy szükségem van-e egyáltalán mindarra, amit látok? Csak a szemem kápráztatja el, vagy egész testem és lelkem vágyakozik iránta? Valahol megbomlott az emberiség értékrendje, és ameddig az nem áll helyre, bizony csak bajt okozunk magunknak és másoknak is. Jézus azt mondja: „Keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek mind megadatnak tinéktek” Hogy állunk ezzel a biztos kijelentéssel? Mennyire kergetjük a pénzt, a gazdagságot? Mennyire tölti meg gondolatainkat, időnket? Jut idő a napi 24 órából, hogy megálljunk és megkérdezzük, hogy Ő mit is akar velünk? A kirakat, a mammon mindig eltakarja előlünk a lényeget: Jézust. Ebbe a hibába esett bele a gazdag ifjú is, ezért nem talált üdvösséget és igazi életet! A mi küldetésünk célja az, hogy megtaláljuk Őt és mindenkor bizonyságot tegyünk róla!
Ilonczai Zsombor,
Szárazberek