„Annak kell meghalnia, aki vétkezett. A fiú nem bűnhődik az apa bűne miatt, az apa sem bűnhődik a fia bűne miatt. Az igaz azt kapja, amit igazságáért érdemel, a bűnös pedig azt kapja, amit bűnéért érdemel.” Ezékiel: 18, 20
Elolvasni: Ezékiel 18: 1-20
A mára kijelölt igerészt, a tipikus zsidó gondoskodás jellemzi, ám ez a fajta okoskodás és felelősség áthárítás a mai emberre is jellemző, függetlenül attól, hogy milyen nemzetiségű.
A Szentírásban több helyen is olvassuk azt az igét, amire itt Izráel fiai hivatkoznak, nevezetesen azt, hogy az Atyák vétke megbüntettetik a fiakban. Isten itt nem meggondolja magát, hanem figyelmezteti népét, hogy szavát ne magyarázzák félre. A nép, mikor Isten haragjáról hallott, hajlamos volt a bűnt áthárítani az ősökre, mondván, hogy azok a hibások, Isten mégis őket bünteti. Ezt olyan meggyőződéssel mondták, hogy még ők maguk is elhitték, hogy ez így van. Miért veszélyes ez? Mert ott, ahol nincs bűnfelismerés, ott nincs bűnbánat. Ahol nincs bűnbánat, ott nincs bűnbocsánat, e nélkül pedig lehetetlen az Isten országába jutni.
A mai ige által arra kér Isten bennünket, hogy ne hátra nézzünk, hanem előre. Ne kegyes dolgokon elmélkedjünk, Isten gyermekeinek nem az a feladatuk, hogy ítélkezzenek, hogy ki a hibás és ki nem, hanem az, hogy megragadják a kegyelmet, Isten, Jézus Krisztus által nyújtott bűnbocsánatát. Vannak olyan idők az életünkben, amikor az ember, önmaga életét nagyon céltalannak, haszontalannak és tehetetlennek látja, ilyenkor szinte önvédelemből keressük azt, hogy miért. Sokszor éppen szüleinket, nagyszüleinket tesszük felelőssé élethelyzetünk miatt, mert bűnbakot keresni a legkönnyebb. Bárcsak megtanulnánk ilyen helyzetekben minden hátra tekintés, okoskodás és vádaskodás helyett Istenre tekinteni, mert Ő már megtalálta a bűnbakot Jézus Krisztus személyében, akiért neked is képes megbocsátani mindent, még azt is, amit az atyák követtek el. Csak kérni kell tőle mindezt és Ő teljesíti, mert az alázatos és bűnbánó szíveket nem veti el az Úr. Ámen.
Nagy Róbert,
Apa