“Azért így szól az Úr Isten: Élek én, hogy eskümet, melyet megvetett, és frigyemet, melyet megszegett, fejéhez verem. És kiterjesztem hálómat ellene, és megfogatik varsámban, és elviszem őt Babilonba s ott törvénykezem vele gonoszságáért, melylyel ellenem járt. És minden menekültje minden seregéből fegyver miatt hull el, és a megmaradottak szélnek szélednek mindenfelé, és megtudjátok, hogy én, az Úr beszéltem.” (Ez 17,19-21.)
Régen, ha a gyermek rossz volt, vagy engedetlen, a szülők megfenyítették (esetleg megverték). Jól tették. Régen, ha a gyermek rosszul viselkedett az iskolában, megfenyítették (esetleg testileg is: tenyeres, sarokba ültetés málészemeken stb). Jól tették. Ma már azt mondaná a modern társadalom felháborodva, hogy rosszul tették. Mondja az a társadalom, amely kineveli a züllött, lecsúszott, semmit és senki nem becsülő embereket (tisztelek a nem túl nagy számú, ritka kivételnek). Régen megtanulták, hogy az engedetlenségnek van következménye, ma már ezt képtelen az ember megtanulni, mert nincs fegyelem…
Az ember eredendő bűne az engedetlenség. Már az Éden kertjében sem tudott Áádm és Éva ellenállni, és noha jól tudták a következményt, mégis engedetlenek voltak. Ezért volt olyan súlyos az ő büntetésük… Ezékiel könyvében pedig arról olvasunk, hogy a választott nép királya, noha jól tudta, hogy az idegen hatalom Isten büntetése, akiket szánt szándékkal rendelt föléjük, mégis Egyiptomhoz fordul. Máshonnan remél megmaradást. Ezzel nemcsak magának tesz rosszat, de a rá bízott népnek, seregnek is.
Nem ismerős a helyzet? Ha nincsen ló, jó a szamár is… Ha Isten nem ad jót, hát majd mi keresünk magunknak. Hátat fordítunk Istennek, akaratának, törvényének, és majd keresünk kedvünk szerint való bálványt. Tele van az emberiség történelme hasonló lázadásokkal, és ma sem történik ez másként. Az ítéletet el kéne hordozni, hiszen nem véletlenül adja az Úr Isten (talán éppen tanulnánk belőle, mint a szülői vagy tanári fenyítésből). De nekünk nem kell a fenyíték, ha már valami nem tetszik, elfordulunk.
Kedves testvérem. Te ne cselekedj úgy, mint az utolsó zsidó király a babiloni fogság küszöbén. Ne lázadj Isten akarata ellen, még ha az kényelmetlen, vagy éppen megalázó is. Hajts meg magad, szállj le a magas lóról, és hordozd el csendesen, mert Isten okkal adja még a büntetést is, mely a mi javunkat, épülésünket szolgálja.
Kürti Tamás,
Szatmárgörbed – Aranyosmeggyes.