“… eszedbe jutnak tetteid, és szégyenkezni fogsz. … Szövetségre lépek veled, és megtudod, hogy én vagyok az ÚR. Gondolj erre, szégyenkezz, és gyalázatod miatt ne nyisd ki többé a szádat, ha megbocsátom mindazt, amit elkövettél – így szól az én Uram, az ÚR.”
Ez. 16,61- 63
Sok keresztyén ember esik bele abba a hibába, hogy bár, átélte megtérésekor Isten megbocsátó kegyelmének gyógyító hatását, mégis megszól másokat bűneik miatt, s talán nem csak lenézően, vagy lefitymálóan, de lemondóan beszél azokról, akik ma még távol vannak Istentől. Sok ember ítéli meg felebarátját.
Az Úr ma őket keresi, minket keres, engem szólít meg, aki sokszor hangoztatom, hogy még pogányként is különb voltam, erkölcsösebb voltam sok „mai” keresztyénnél. Igen be kell vallani, orcánk pirulásával, hogy megszólunk, megítélünk másokat botlásaikért, gyengeségeikért, hibáikért, pedig nincs semmi okunk, hogy magunkat különbnek mondjuk. „nem tudjátok, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Isten országát? Ne tévelyegjetek: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem bujálkodók, sem fajtalanok, sem tolvajok, sem nyerészkedők, sem részegesek, sem rágalmazók, sem harácsolók nem fogják örökölni Isten országát. Pedig ilyenek voltak közületek némelyek: de megmosattatok, megszentelődtetek, és meg is igazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében és a mi Istenünk Lelke által.” 1Kor. 6,10-11.
Isten megbocsátott neked, örülj! Vidd a hírt, hogy mások is megtudják, hogy megismerjék Istenünk kegyelmét, és éljenek örökké, együtt velünk. Ámen.
Jobb Domokos,
Ombod