Kol 4,17
„Vigyázz a szolgálatra, melyre vállalkoztál az Úrban, hogy azt betöltsed!”
Olvasandó Kol. 4,7-18
Nem tudom adunk-e magunknak annyi időt, hogy átgondoljuk milyen szolgálatot/szolgálatokat kell teljesítenünk a hétköznapokban? A fenti ige a Biblia legismertebb intelmei közé tartozik, de sokan semmit sem éreznek ennek hallatán. Talán éppen azért, mert a leggyakrabban lelkészek mondják egymásnak. Ezért hajlamos a mindenkori ember egy kicsit kényelembe helyezni magát ez ige hallatán, mert ez úgyis csak a papoknak szól! A lelkész feladata a gyülekezetben valóban a szolgálat, de ez nem kizárólag rá tartozik, hanem minden egyháztagra. Persze kibúvót mindig lehet keresni és találni: én nem tudok imádkozni mások jelenlétében. Én csak egy egyszerű, hétköznapi ember vagyok, mit tehetnék? Én túl elfoglalt vagyok és nem is az a szolgálatkész fajta.
Higgyük el, hogy Jézus még ma sem akciófilmbe illő hősöket keres, akik a kellő időben megmentik a világot. Ő már megmentette, megváltotta azt egyszer és mindenkorra. Ennek megélése teszi a mindennapokat szolgálattá. Ne keresd, hogy mit tehetnél, csak engedd, hogy Krisztus megváltása határozza meg az életed és a szolgálat magától adódik. Ámen!
Mire van szüksége Jézus tanítványának?
Mesterükre! Egyedül Ő adhatja
a nyitott szemet, szívet,
alázatot, erőt a szolgálatra…
s gyümölcsöt teremni csak így lehet.
Túrmezei Erzsébet
Erdei-Árva István
Szamoskóród