“Ügyeljetek, hogy az én áldozatomat…a maga idejében áldozzátok meg nékem”
4.Mózes 28:1
Olvasandó a 4. Mózes 28:1-15
Ezek a részek az ünnepeken és a hétköznapokon bemutatott áldozatokat szabályozzák. Szinte minden nap külön áldozatot kellett bemutatni.
“Hálával áldozzál az Istennek” zeng felénk a zsoltárból a követelmény, hangzik válaszként a hálás embernek a szava:”Csak abból adok, amit Tőled, Uram ajándékba kaptam”. Semmi nem a mi érdemünk, hiába vagyunk okosok, rátermettek, ügyeskedők, minden az Úr ajándéka.
Csak egy kicsi részt, csipetnyit kér tőlünk a mi mennyei Atyánk, mégis ezt a keveset is oly nehezen tudjuk elengedni. Arra hivatkozunk, hogy amit kaptunk, az a miénk, a mi tulajdonunk. Úgy vagyunk ezzel, mint az örökséggel: semmit vagy nagyon keveset tettünk érte, mégis tulajdonunknak tekintjük.
Jézus erről tanít bennünket egyik példázatában: a szőlőművesek jogot formálnak a teljes termésre, nem akarnak részt adni belőle a gazdának, erőszakhoz folyamodnak, az önmaguk részének védelmében elmennek egészen odáig, hogy a szőlősgazda fiát megölik. Negatív példázat ez, de jelképes értelmet hordoz: az ember teljhatalmat akar, nem tűri meg “felségterületén” a mennyei Atya gyermekét sem. Jézus arra akar megtanítani, hogy ne legyünk ilyenek, engedjünk neki helyet azon a területen, amely elsősorban az Övé.
Az ószövetségi embernek kétféle áldozatot kellett bemutatni: ételáldozatot és italáldozatot. Az elsőhöz általában bárányt vagy galambot használtak, a másodikhoz pedig bort. Az Újszövetségben Isten bemutatta érettünk a nagy áldozatot, amelyre minden egyes úrvacsoravétel alkalmával emlékezünk. Mi is két jegyet és pecsétet használunk: kenyeret és bort, mintegy kiábrázolva Jézus kijelentését :” Én vagyok az életnek eledele és az életnek itala”.
A böjti időszakban a magunk módján tudj áldozatodat bemutatni Istennek. Abból adj, amit mi Tőle kaptál. Minél többet adsz az Istennek, annál gazdagabb leszel. Ne hivatkozz arra, hogy szegény vagy, neked is kevés van, alig jut a mindennapi kenyérre. Szívedet tedd oda Isten oltárára! Ámen.
Fodor Lajos,
Halmi