“Ez rt van ti k ztetek sok er tlen s beteg, s alusznak sokan.” (1Kor 11,30)
Mi rt vagyunk sokszor er tlenek, betegek? P l apostol azzal magyar zza ezt, hogy egyszer en nem vessz k komolyan az rvacsor t. A komolys g is sem komors got jelent, hanem hitet, amellyel bele tudok kapaszkodni Isten ir ntam mutatott szeretet be, amivel egysz l tt Fi t adtak rtem, hogy el ne vesszek, hanem r k letem legyen.
Egy idealisztikus, de m gis sokat mond t rt net szerint: a vil gon elterjedt egy szokatlan betegs g. Akik megbetegedtek, azok sz ve egyre kisebb lett, erej k cs kkent, vid ms guk al bb hagyott. Az orvosok tan cstalanok voltak. Rengeteg orvoss got rtak el , de semmi nem haszn lt. M g sz v t ltet st is alkalmaztak. Az t ltetett sz v is p r napra a m t t ut n kezdett sszezsugorodni. Tehetetlen f lelem fogta el ket. A betegs g tov bb terjedt. A k rh zak megteltek az utols gyig. R vid id ut n mindenki sz vbajos lett. gyban fekv lett az eg sz vil g s a hal lt v rta.
Egyed l egy szem lyt nem ragadott el a k r. Id s ember volt, sz p nagy s eg szs ges volt a sz ve, s t a szokottn l is nagyobb. Nekil tott a beteg pol snak. Azt vette szre, ha meg fogta a beteg kez t s r mosolygott a kis sz v azonnal n vekedni kezdett. Amint elengedte a n veked s meg llt. F lfedezett valamit. A szokatlan betegs g oka a szeretet hi nya volt. Nekil tott a munk nak, betegt l betegig j rt. Fogta a kez ket s nevetett. Amikor a beteg sz ve kell nagy lett, is k pes volt gy gy tani. Az j orvoss g gyorsan terjedt az eg sz vil gon. Vil gszerte megszaporodtak a nagysz v emberek. Mindenkit gy gykezeltek s a sz vek n ttek. El g volt megfogni a kezet s mosolyogni.
Vajon a mi k z ss geink milyenek? Tudunk gy gy tani, engedj k-e, hogy a gy lekezeti k z ss geink ltal is az ldott Orvos munk lkodjon, hogy a Szentl lek ereje m k dj n benn nk?
men!
R cz Ervin,
Erd d