“Keljetek fel, menj nk el innen” (J nos 14:31).
Minden munk nak van egy kezdete s egy v ge. Munkav gz s el tt, felm rj k a tannival kat, er t k r nk a magass g Isten t l, a munka befejez s vel v gig tekint nk mindazon, amit elv gezt nk, kijav tjuk m g az esetleges hib kat, megk sz nj k Istennek, hogy vel nk volt, este m r a k vetkez napi teend ket fontolgatjuk. Addig j nek nk, am g terveink lehetnek a j vend t illet en.
J zus b cs besz d nek utols mondata ez az Ige. Arra k ri tan tv nyait, hogy keljenek fel s egy tt menjenek tov bb. Nincs megjel lve a hely, a k vetkez fejezetben sem, hogy hov viszi J zus tan tv nyait, de mi tudjuk, hogy a szenved s sz nhely re, amelyet nem lehet s nem is akar elker lni.
Az ember, ha tudn , hogy mi v r re , elker ln a szenved seket, nem menne azokra a helyekre, ahol vesz ly leselkedik re . Megt rt nt balesetek ut n szoktuk mondani, hogy m sk ppen lett volna, ha…., de a bajt nem tudjuk elker lni.
Bibliai p lda: M rtha mondja J zusnak: “Ha itt lett l volna, nem halt volna meg a testv rem”(J nos 11: 21). A kereszty n ember lete sem mentes a bajokt l, de ezeket hittel tudja elhordozni, mindig az a rem ny lteti, hogy egyed l Isten vezethet ki benn nket a bajokb l s mindig az szent akarata teljesedik ki let nk felett.
Adjunk h l t a mi teremt nknek, hogy rett nk szenved J zusunk van.
N ha szeretn l elmenni,
a bajokat elker lni,
de rzed, nem lehet,
mindig az lesz,
amit akar,
Fia szenved se
v d s tork nt betakar. men.
Fodor Lajos,
Halmi