“Amiket az Isten megtiszt tott, te ne mondd tiszt talanoknak.” (ApCsel 10,15)
Egy kital lt t rt net szerint a vil gon elterjedt egy szokatlan betegs g. Akik megbetegedtek, azok sz ve egyre kisebb lett, erej k cs kkent, vid ms guk al bb hagyott. Az orvosok tan cstalanok voltak. Rengeteg orvoss got rtak el , de semmi nem haszn lt. M g sz v t ltet st is alkalmaztak. Az t ltetett sz v is p r napra a m t t ut n kezdett sszezsugorodni. Tehetetlen f lelem fogta el ket. A betegs g tov bb terjedt. A k rh zak megteltek az utols gyig. R vid id ut n mindenki sz vbajos lett. gyban fekv lett az eg sz vil g s a hal lt v rta. Egyed l egy szem lyt nem ragadott el a k r. Id s ember volt, sz p nagy s eg szs ges volt a sz ve, s t a szokottn l is nagyobb. Nekil tott a beteg pol snak. Azt vette szre, ha meg fogta a beteg kez t s r mosolygott a kis sz v azonnal n vekedni kezdett. Amint elengedte a n veked s meg llt. F lfedezett valamit. A szokatlan betegs g oka a szeretet hi nya volt. Nekil tott a munk nak, betegt l betegig j rt. Fogta a kez ket s nevetett. Amikor a beteg sz ve kell nagy lett, is k pes volt gy gy tani. Az j orvoss g gyorsan terjedt az eg sz vil gon. Vil gszerte megszaporodtak a nagysz v emberek. Mindenkit gy gykezeltek s a sz vek n ttek. El g volt megfogni a kezet s mosolyogni.
Azzal, hogy csak tiszt talannak mondunk valamit, teljesen lemondunk r la. Isten nem mond le r lunk. Ut lja a b nt, de szereti a b n st s k sz arra, hogy kiszeressen minket a rosszb l. J lenne, ha nem megbeteg ten nk egym st t lkez seinkkel, v lem ny nkkel, hanem ink bb gy gy tan nk azzal amit mondunk, azzal amit tesz nk, azzal, amik vagyunk!
men!
R cz Ervin,
Erd d