“Amint azonban lek t tt k t a sz jakkal, monda P l az ott ll sz zadosnak: Vajjon szabad- n ktek r mai embert, kit el nem t ltek, megostorozni?” (Apcsel 22, 25)
P l apostol besz deit olvasva az az rz se t mad az embernek, hogy mindig tudta mit kell sz ljon. Minden egyes id ben helyesen sz lt, v laszolt. Ezt l tjuk ig nkben is. Mikor meg akarj k k t zni, nem ll ellen, hanem engedi. El sz r megk t zik s csak akkor sz l: szabad-e r mai llampolg rt megverni, an lk l, hogy az t let elhangzott volna felette? Isten adja a sz t a sz nkba. Engedj k, hogy sz ljon helyett nk. Mert Isten jobban tudja, hogy mikor mit kell sz lnunk.
P l apostol rtelmis gi ember volt. Viszont igehirdet sei alkalm val nem a meglev tud s t haszn lta fel, mert gy nem t rtek volna meg az emberek. Att l t rtek meg az emberek, amit Isten mondott ltala.
Emberi mivoltunk s kapcsolataink r v n rengeteget kommunik lunk. Minden nk besz l, m g a legkisebb mozdulatunk is. Viszont sokszor nem tudjuk mit kell sz ljunk s hogyan: egy hivatalban, egy zletben, munkahelyen, csal dunk k r ben. F l nk megsz lalni, vagy sz pen s kesen akarunk sz lni, hogy a m sikat ne s rts k meg. De P l t rt nete legyen tanuls gos sz munkra. K rj k Istent, hogy sz ljon ltalunk. s ha elhissz k, hogy Istennek minden lehets ges, akkor mi is tudunk helyesen sz lni. men!
Kala No mi,
Szatm r-L ncos