,,Noha ennyi jelt tett előttük, mégsem hittek benne …, mert többre becsülték az emberektől nyert dicsőséget, mint az Isten dicsőségét. ” – (János 12,37;43)

Egy új hónap és egy új évszak, a tavasz kezdődik. A hónap eleje mindig számvetés és új tervezés időszaka. A böjti idő pedig különösen alkalmas arra, hogy ne csak a külső rendet igazítsuk magunk körül, hanem a szívünket is Isten elé vigyük. János evangéliuma ebben a szakaszban fájdalmas képet tár elénk: Jézus sok jelet tett, mégsem hittek benne. Sőt voltak, akik hittek, de nem merték megvallani hitüket, mert féltek  és fontosabb volt számukra az emberek elismerése, az hogy mit gondolnak róluk mások. Ez az ige különösen megszólít bennünket nőként is, mert sokszor érzékenyebbek vagyunk a környezet visszajelzéseire, a család, a gyülekezet, a közösség véleményére.

Nem feltétlenül a látványos tagadásról van  itt szó, hanem inkább csendes halogatásról. Tudom, hogy imádkoznom kellene, de nincs rá idő. Tudom, hogy rendeznem kellene egy kapcsolatot, de halogatom. Tudom, hogy ki kellene állnom az igazság mellett, de inkább hallgatok. A böjt egyik legmélyebb kérdése: hol maradtam fél szívvel Krisztus mellett? Volt-e olyan helyzet az elmúlt hónapban, amikor érezted, hogy meg kellett volna vallanod a hitedet, de inkább hallgattál? Milyen területen tapasztalsz lelki megkeményedést vagy fásultságot? Mi az, amit Isten már régóta kér tőled, de halogatod?

„Jobban szerették az emberek dicsőségét…”  – gyakran hordozzuk a megfelelés terhét, nőként még inkább: jó feleség, férj, jó édesanya, édesapa, jó gyülekezeti tag, jó munkatárs stb. De mikor válik ez bálvánnyá? Mikor lesz fontosabb a jó hírnevünk, mint az engedelmességünk? A böjt leleplezi: kinek a tekintete előtt élünk igazán? Kinek a véleménye befolyásolja leginkább a döntéseidet? Volt-e olyan helyzet, amikor Istennek való engedelmességed konfliktust okozott volna  és ezért visszaléptél? Mit jelentene számodra most, ma konkrétan az, hogy Isten dicsőségét keresed?

Az ige keményen beszél a megkeményedett szívről. De nem az elutasítás a végső szó. A kegyelem mindig nagyobb. Református hitünk szerint Isten nemcsak leleplez, hanem meg is újít. A bűnbánat nem önvád, hanem visszatérés. Napi 10 perc csendesség, egy régóta halogatott bocsánatkérés, tudatosabb igeolvasás, valakiért való rendszeres közbenjárás. Kezdetnek talán elég! A hit konkrét döntésekben erősödik! A hónap elején kérjük: Uram, lágyítsd meg a szívemet! Adj bátorságot megvallani hitemet! Adj erőt változtatni ott, ahol kell! Köszönöm, hogy az Ige ma tükröt tartott elém! Ámen.

Nagy Erika,

Sárközújlak