„Jóllehet maga Jézus tett bizonyságot arról, hogy a prófétának nincs becsülete a saját hazájában. Amikor megérkezett Galileába, a galileaiak befogadták, mivel látták mindazt, amit Jeruzsálemben az ünnepen tett, mert ők is elmentek az ünnepre.” – (János 4, 44-45)
Mi áll a hitünk hátterében? Ez a kérdés leleplezi, hogy valódi szeretet és engedelmesség köt Istenhez, vagy csak érdek. Azért kell Jézus, mert ő az Urunk és Megváltónk, vagy azért, hogy a kívánságainkat teljesítse?
Jézus Samáirából Galileába ment. Samáriában sokan hitre jutottak annak ellenére, hogy az evangélium tanúsága szerint ott nem tett csodákat. Csak tanított, ők pedig hallgattak, és közben hitre jutottak. Galileában viszont azért fogadták be, mert Jeruzsálemben Jézus úgy lépett fel, mint egy határozott tanító és vezető, aki csodákat tett. Jézus emberi alakja nem tudta eltakarni teljes mértékben az istenségének erejét. Ebből láttak meg egy keveset a galileaiak, és könnyen lehet, hogy azt remélték, ebből számukra is előny, haszon, siker származhat. Valóban nincs becsülete a prófétának a saját hazájában. De Jézusban nem is az Isten küldöttét látták, hanem a saját sikereik és boldogságuk kovácsát.
Ki nekünk Jézus Krisztus? Ne essünk abban a hibába, hogy úgy gondolunk rá, mint valami láthatatlan szerencsehozóra. Ő a Megváltónk, akinek a hatalma akkor válik valósággá az életünkben, ha nem elvárásokkal fordulunk felé, hanem csendes alázattal és feltétlen engedelmességgel. Ámen!
Erdei-Árva István Béla,
Szamoskóród