„A zsidók csodálkozva mondták: Honnan ismeri ez az Írásokat, holott nem tanulta? Jézus pedig így válaszolt: Az én tanításom nem az enyém, hanem azé, aki küldött engem.” – (János 7,15-16)
A templomban csodálkozó kérdés hangzik fel: hogyan érthet így az Írásokhoz az, aki nem tanult? Jézus válasza nem önmaga védelme, hanem kinyilatkoztatás. Tanítása nem belőle fakad, hanem az Atyától, aki elküldte őt. Ebben a mondatban feltárul Jézus egész küldetése. Ő nem önálló vallási géniusz, nem emberi bölcsesség hordozója, hanem az Atya tökéletesen engedelmes Fia.
A keresztény hit szívében ez az engedelmesség áll. Jézus szavai nem elszakítanak Istentől, hanem visszavezetnek hozzá. Amit tanít, az nem öncélú tudás, hanem életet adó igazság. Az Atya szava szelíden, mégis hatalommal szól általa, mint a Lélek fuvallata, mely nem kényszerít, hanem hív.
Ez az ige minket is kérdez. Vajon mi kinek a nevében szólunk, amikor tanítunk, véleményt formálunk, vagy akár csak élünk? Jézus példája arra hív, hogy ne önmagunkat állítsuk középpontba, hanem Isten küldésében maradjunk meg. A valódi bölcsesség nem a saját fényünkből ragyog, hanem abból, hogy átengedjük magunkon az Atya világosságát. Ebben a szelíd önátadásban válik életformálóvá a hit. Ámen
Kala Noémi Katalin,
Tamásváralja