„Egynémelyek a farizeusok közül azt mondták: Ez az ember nincsen Istentől, mert nem tartja meg a szombatot. Mások azt mondták: Mimódon tehet bűnös ember ilyen jeleket? És hasonlás lett közöttük.” – (János 9,16)
Jézust szombatnapi gyógyítása meghasonlást támaszt a farizeusok körében. Egyik részük határozottan állítja, hogy az, amit Jézus tett a nyugalom napján, Isten előtt nem tetsző dolog, tehát bűnt követett el, súlyos bűnt, mert a szombat szentségének a megtörése ilyen. Az ő felfogásuk szerint semmilyen munkát nem szabad végezni ezen a napon, márpedig a gyógyítás munkának minősül.
Pál apostol azt mondja: „A betű megöl, a Lélek megelevenít” (2Kor.3,6). Ha a törvényből kivesszük az Isten lelkét, akkor csak a puszta betű marad, és onnantól kezdve már nem az élet, hanem a halál szolgálatába áll. Márpedig nagyon jól tudjuk, hogy Istennek minden törvénye az élet szolgálatában áll, a szombat törvénye sem képez ez alól kivételt. Ha az ember a Lélek nélkül tekint Isten törvényére, és úgy próbálja alkalmazni, akkor szörnyeteggé válik akárcsak a farizeusok nagyon sok esetben. Isten az élet pártján van minden estben, és ha valaki életet menthet annak mindig felül kell emelkednie a törvény betűjén, és minden igyekezetével cselekednie kell a jót. Erre figyelmeztet maga az Úr Jézus Krisztus is: „Kicsoda közületek az az ember, akinek van egy juha, és ha az szombatnapon a verembe esik, meg nem ragadja és ki nem vonja azt? Mennyivel drágább pedig az ember a juhnál! Szabad tehát szombatnapon jót cselekedni” (Mt. 12, 11-12).
Vannak ott a farizeusok között azonban olyanok is, akik bár ugyanúgy gondolkoznak a szombat kérdésében, mint az előbbi társaik, de náluk azért azt látjuk, nincs minden ajtó zárva Jézus előtt. Ők így látják a helyzetet: „Mimódon tehet bűnös ember ilyen jeleket?”
Az, aki nem zárkózik el teljesen Jézus elől, annak van esélye arra, hogy egyszer csak megtörténik az életében a nagy áttörés. Jézusnak elég annyi is, hogy ha valaki csak iciri piciri esélyt ad neki arra, hogy igaza lehet, akkor ő mindent bevet annak érdekében, hogy azon a leheletnyi résen behatoljon a szívébe és uralma alá hajtsa azt. Elég a mustármagnyi hit, mert az is óriási dolgokra képes- tanítja Jézus egy másik helyen (Mt.17, 20b). Bár nem olvasunk itt arról, hogy mi lett azokkal a farizeusokkal, akik nem zárkóztak el mereven Jézustól, de tudjuk azt az evangéliumból, hogy a farizeusok közül is hittek benne.
Soha ne habozz akkor, amikor te kerülsz olyan helyzetbe, hogy valakivel jót tehetsz. Ne mérlegelj, tehetem, nem tehetem, hanem tedd bátran mindig azt, ami az élet szolgálatában áll. Isten is ezt cselekszi szüntelen. Ámen.
Szilágyi Balázs,
Szatmár-Láncos