,,Miközben Pál Athénban várta őket, háborgott a lelke, mert látta, hogy a város tele van bálványokkal. Nap mint nap vitázott a zsinagógában a zsidókkal és a hozzájuk csatlakozott istenfélőkkel, a főtéren pedig azokkal, akiket éppen ott talált. Néhány epikureus és sztoikus filozófus is vitázott vele. Némelyek ezt kérdezték: Mit akarhat ez a fecsegő mondani? – mások ezt mondták: Úgy látszik, hogy idegen istenségek hirdetője – mivel Jézust és a feltámadást hirdette. Ekkor megfogták, az Areopágoszra vitték, és megkérdezték tőle: Megtudhatjuk-e, mi az az új tanítás, amelyet hirdetsz? Mert amint halljuk, idegen dolgokkal hozakodsz elő, szeretnénk tehát megérteni, hogy miről is van szó. Az athéniak és a bevándorolt idegenek ugyanis egyébbel sem töltötték az idejüket, mint azzal, hogy valami újdonságot mondjanak vagy halljanak.” – (ApCsel 17,16-21)
Pál apostol második missziói útjának egyik állomása, az ókori Görögország fővárosa, a hellenizmus bölcsője: Athén! Maga a város neve is árulkodó, hiszen Athéné nevét viseli, aki egy pogány görög istenség. Áldatlan állapotok uralkodnak ebben a városban: tele van bálványokkal, vitatkozó zsidókkal, bölcselkedő filozófusokkal és a folyamatos újdonságot kereső és hallgató tömeggel. Valljuk be őszintén, nem egy kellemes missziós terület. Nem is próbálkozott más itt hirdetni a Krisztust! Bár azt olvassuk Pál lelke háborog s biztosan sok erőt emésztett fel a sok vita a zsidókkal, a folyamatos ige-, és teológiai csata, majd a filozófusok meggyőzésére használt rengeteg érv, tézis, antitézis majd szintézis felállítása, mégis bátran hirdette nekik a Krisztusról szóló evangéliumot. Nem volt közömbös: áh ezeknek hiába prédikálok, ezek sosem fognak megtérni. Nem válogatott, nem csak oda ment, ahol kedvesen fogadták.
A mai ige kérdése számodra: te meddig mész el az evangélium hirdetésében? Viszed-e oda is, ahol nem fogadják kitörő örömmel? Hát oda, ahol kritikával illetnek és talán visszakérdeznek, a dolgok mögötti összefüggésekben keresik a válaszokat? Vagy mész-e oda, ahol kellemetlen helyzetbe hoznak, kigúnyolnak, Isten bohócának neveznek? A fenti ige szerint akár szívből, akár színből, de az athéniakat érdekelte az új tanítás! Ezért a mi felelősségünk és szolgálatunk, hogy hirdessük a Krisztust, minden népnek és nemzetnek. Bátran álljunk a feltett kérdések elé, hiszen a Lélek majd eszünkbe juttatja a megfelelő szavakat. Lehet egy barátodnak, családtagodnak, a faluközösségednek vagy épp a munkahelyi csapatnak, ma te vagy az egyetlen, aki ezt hirdetheti. A reakciók pedig azokat minősítik, akik mondják! Te csak az Isten dolgával foglalkozz, ne a károgókkal! Ámen!
Varga Tamás Sándor,
Túrterebes