,,Némelyek pedig, kik Júdeából jöttek alá, így tanítják vala az atyafiakat: Ha körül nem metélkedtek Mózes rendtartása szerint, nem idvezülhettek. Mikor azért Pálnak és Barnabásnak nagy háborúsága és vetekedése lőn azok ellen, azt végezék, hogy Pál és Barnabás és némely mások ő közülök menjenek fel az apostolokhoz és a vénekhez Jeruzsálembe e kérdés ügyében. Ők tehát kikísértetvén a gyülekezettől, általmentek Fenicián és Samárián, elbeszélve a pogányok megtérését; és nagy örömet szerzének az összes atyafiaknak. Mikor pedig megérkeztek Jeruzsálembe, a gyülekezet és az apostolok és a vének fogadák őket, és [ők] elbeszélék, mily nagy dolgokat cselekedék az Isten ő velök. Előállának azonban némely hivők a farizeusok szerzetéből valók közül, mondván, hogy körül kell metélni őket, és megparancsolni, hogy a Mózes törvényét megtartsák.” – (ApCsel 15,1-5)
Ez a fejezet a jeruzsálemi apostoli gyűlésről szóló bizonyságtétel, amit „apostoli zsinat” néven említ az írásmagyarázat. Az apostolok, a vének a gyülekezettel együtt vannak. Az ősegyház életének az egyetemes egyház további életére nézve döntő, rendkívül fontos kérdése tisztázódik itt. A kérdés így fogalmazható meg: egyedül Jézus Krisztus váltságmunkája-e a keresztyén élet alapja, vagy Krisztus váltsága mellett szükség van még az ószövetségi törvény megtartására is? A mai versekben a gyűlés előzményéről olvasunk. A júdeai keresztyének Antiókiában tanítanak. Itt Júdea nem csak, mint földrajzi meghatározás emelkedik ki, hanem az a gondolkodás és életmód, ami őket jellemezte. Ők olyan keresztyének voltak, akik tisztelték őseik törvényen alapuló hitét, naponta lelki táplálékot merítettek, amit továbbítottak a pogányoknak, ezért vita támadt. A júdaista keresztyének olyan álláspontot képviselnek, amelyen már túllépett az idő, mert elérkezett Krisztus. A Krisztus előtti kor szövetségjegyét akarják érvényessé tenni az új szövetségkötés után, a mózesi törvényt a Krisztus utáni korban. Az a dolog, amit képviselnek, ellenkezik Péter missziói gyakorlatával. Sőt Pál és Barnabás missziói munkájával is. Pál és Barnabás a Krisztusban való szabadságot hirdette a törvényeskedőkkel szemben. Sokszor a mai ember is félreért dolgokat, hittételeket és tévesen értelmezik az Igét. Imádkozzunk, hogy Isten Szentlelke világosítsa meg életünket, hogy a tiszta forráshoz jussunk el mindig. Ámen.
Ilonczai Zsombor,
Szatmár-Kültelek