,,Azután bement a templomba, és kezdte kiűzni az árusokat, ezt mondva nekik: Meg van írva: „Az én házam imádság háza lesz”, ti pedig rablók barlangjává tettétek. Ezután naponként tanított a templomban. A főpapok, az írástudók és a nép vezetői arra törekedtek, hogy elveszítsék őt, de még nem találták meg a módját, hogy mit tegyenek vele, mert az egész nép odaadó figyelemmel hallgatta őt.” – (Lukács 19, 45-48)
Jézus megharagudott a templom kapujában tapasztalt vásári zűrzavarra, ezért el kezdte kiűzni onnan az árusokat és a pénzváltókat. Ezzel a tettével is tanít Jézus. Az imádság és az üzlet nem fér össze egymással. Ez nem úgy működik, hogy vétkeztem, megveszek egy áldozati állatot, feláldozom, s ezzel a vétkem meg van bocsátva. Az Istennel nem lehet alkudozni. Az Istent nem lehet lekenyerezni. S nem olyan ajándékot vár tőlünk, amit vinni tudunk neki, hisz az is mind Tőle van. Ajándék helyett megbánást, köszönetet és hűséget vár, teljes odaadást és annak elismerését, hogy nem tudunk fizetni. Mi fizetésképtelenek vagyunk. Sem a földi életünket, sem az üdvösségünket nem tudjuk megfizetni. DE! Az adósságunkat kifizette Jézus. Az ő áldozata egyszeri és tökéletes, nem kell megismételni, ezért Isten nekünk nem a bikák véréért, hanem Jézus érettünk is kiontott véréért bocsát meg. Amikor a templom padjában leülsz imádkozni testvérem, gondolja erre, drága kegyelemben részesültél, becsüld meg! Ámen!
Maior Ildikó,
Szamos-negyed