,,Isten ugyanis, aki ezt mondta: „Sötétségből világosság ragyogjon fel”, ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán.” – (2 Kor 4,6)
Olvasandó: 2 Korintus 4,1-6;
Az életünk tele van Isten irántunk táplált reményével. Egy szerető édesanya szíve is így érezhet gyermeke iránt. Amikor Isten megszólal Világosság fakad! A teremtés reggelén világosságot teremtett a sötétség felett és létrehozott egy éltető teret, melyet mindmáig Ő irányít és rendszerezi életünket általa, elválasztva a nappalt az éjszakától, a hónapokat és évszakokat egymástól. Az Újszövetségének hajnala Jézus Krisztusban kezdődött , fényének tündöklése az Ő arcán ragyogott fel, szeretetének világossága Rajta keresztül árad felénk, megvilágosít minden embert. Jézus Krisztus maga mondta: „ Én vagyok a világ világossága!” Aki felismeri Benne Isten Megváltó Szeretetét az Atya Kegyelme által teheti. Boldog az , aki láthatja „arcának dicsőségét” személyes életében és a világban. Pál apostol megtérése, találkozása a Damaszkusz felé vezető úton példa erre. Vallomása, hitvallása ma bennünket késztet önvizsgálatra, figyelmeztet a felismerésre: Krisztus világossága nélkül vakok vagyunk, élő halottak, akik csak tapogatózva járunk e világban! Amikor Isten beleszól az életünkbe , ott történik valami, több, mint mikor egy sötét helységben felkapcsoljuk a fényforrást! Többször megengedi talán, hogy nyomorúságos helyzetbe kerüljünk, hogy belevesszünk kicsit a sötétségbe, hogy azután átélhessük a Krisztussal való találkozást. Kegyelem ,ha megtanulhatjuk, milyen rendkívüli megtiszteltetés, amikor örömmel szolgálhatjuk Őt, amikor fényszóróivá válhatunk, mikor Ő küld Szentlelke által megerősítve: „Ti vagytok a Világ világossága!”
A húsvéti evangélium üzenete újra világosságot árasztott világunkba! A Feltámadás drága üzenete világosságát árasztotta megszürkült életünkbe, a bűn sötétségébe, felébresztve szunnyadó, megfáradt keresztyénségünket! Isten szól és legyőzi a bűneink miatti sötétséget, mely képes Őt elutasítani,megvetni, üldözni. Nem szeretné, hogy az Ő világossága nélkül éljünk, hogy a közömbösség sötét köpenyébe burkolózzunk! Szívünket hússzívvé, elménket befogadóvá, szemünket látóvá teszi, élessé olyan dolgok meglátására, amelyekre eddig vakok voltunk. Boldog ember az, akihez odafordítja Isten az arcát, akinek az életében megáll és megállásra késztet! Világosságának fénye ragyogjon édesanyai szeretetünkön, gyermeki engedelmességünkön, hálánkon keresztül! Szeretteink , környezetünk lásson minket Jézus Krisztus fényszóróiként mindennapi életünkben! Isten áldja meg az édesanyákat, akik az Ő ismeretére tanítottak, szeretetének fényével világítottak gyermekeiknek!
„…Aki mindvégig megőrzi az én cselekedeteimet, annak hatalmat adok a pogányokon… és adom annak a hajnalcsillagot!” – (Jelenések 2,26-28) Ámen.
Nagy Erika,
Sárközújlak