,,Nekem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk, Jézus Krisztus keresztjében, aki által nekem megfeszíttetett a világ, és én is világnak.” – (Galata 6,14)
A Galata vidékén élők gyakran dicsekedtek a tudománnyal, filozófiával, mindenféle okoskodással. A görögök különösen elöl jártak a bölcselkedésben, a nagyzolásban. Mindig dicsekedtek valamivel. De nemcsak a görögök, olykor mi is szeretünk dicsekedni, a családunkkal, elért eredményeinkkel, mert azért mi fáradoztunk, és jól esik, ha elismerik fáradozásainkat. Pál erre azt mondja, nem dicsekszem én semmivel, sem a származásommal, sem az elért eredményeimmel, ezek mind rólam szólnak. Én a Krisztus keresztjével dicsekszem. Miért? „mert általa megfeszíttetett nekem a világ, és én is a világnak.” Mit jelent ez? A megfeszítés a kereszten történik, a kereszt pedig egy kivégzőeszköz volt Jézus idejében. Akit keresztre feszítettek előbb utóbb meghalt, onnan nem volt menekvés. De amikor Pál halálról beszél, hogy ő meghalt, megfeszíttetett a kereszten Krisztussal együtt, akkor ezzel azt is mondja, hogy ez olyan halál, amelyből élet fakad. Hiszen Krisztus nemcsak meghalt a kereszten értünk, hanem fel is támadt, s az ő feltámadása, a mi feltámadásunk biztos záloga. De mit jelent megfeszíttetni, meghalni a világnak? Meghalni, azaz nemet mondani, a világ szellemére, értékrendjére, nemet mondani a rosszra. De ezt mi nem tudjuk megtenni, csak Krisztus segítségével. Ő a szabadító. Ő szabadít meg, ő segít, hogy nemet tudjunk mondani a rosszra, s igent tudjunk mondani az Isten által felkínált kegyelemre. S így élhetünk szabad életet, a Szabadítót követve, neki engedelmeskedve.
Maior Ildikó,
Szamos-negyed