„Atyámfiai, férfiak és atyák, hallgassátok meg védekezésemet, amelyet most hozzátok intézek. Amikor hallották, hogy héber nyelven szól hozzájuk, még inkább megnyugodtak. Akkor így szólt: Én zsidó ember vagyok, a ciliciai Tarzuszban születtem, de ebben a városban nőttem fel, Gamáliél lábainál, az atyák törvényének szigora szerint neveltek, és buzgó voltam az Isten iránt, amint ma ti is mindnyájan azok vagytok. Ennek a tanításnak a követőit halálra üldöztem, megkötöztem és börtönbe juttattam férfiakat és nőket Tanúm erre a főpap és a véneknek egész tanácsa, akiktől leveleket kaptam az atyafiakhoz, és Damaszkuszba mentem, hogy az ottaniakat is megkötözve Jeruzsálembe hozzam, hogy megbüntessék őket. Történt pedig, hogy amint mentem és közeledtem Damaszkuszhoz, déltájban egyszerre csak nagy világosság sugárzott körül engem az égből.” – (ApCsel 22,1-6)
Pál apostol védő beszédéből egy részletet olvashatunk ezen a reggelen. Az apostol az emberek elé tárja milyen élete volt Krisztus előtt és milyen élete lett Krisztussal való találkozása után. Mi is történt vele? Válasz: életmód és szemléletváltás. Krisztussal való találkozása egész életét átformálta és rájött arra, hogy milyen szegény és nyomorult ember volt, aki még ráadásul Krisztus követőit üldözte. Az életében jött egy idő amikor minden változott. Mindezt a hallgatóság elé tárja védekezésül. Mi az üzenete a mai igénknek? Az, hogy Advent van és ideje egy kicsit elcsendesednünk, a Krisztus várásunkban még jobban figyeljünk az Igére. Csendesedjünk el, tartsunk önvizsgálatot. Engedjük be a világ világosságát az életünkbe, hogy formáljon bennünket és irányítsa, ami tekintetünket az Úr Krisztusra. Erre pedig a világosságra van szükségünk az Úrtól, hogy ne tévedjünk el, ahogy erről egy szép dicséretünk így vall:
„Ó, maradj világosság mivelünk fényeddel,
Te vezess a sötétben, hogy ne tévedjünk el.” – (MRÉ 172,3)
Ámen.
Kaszaniczki Csongor,
Erdőd