,,…kérvén azoknak jóindulatát őellene, hogy hozassa át őt Jeruzsálembe, lest vetvén, hogy megölhessék őt az úton.” –
(ApCsel 25,3)
Félix addig tartotta fogságban Pált, és nem hozott ítéletet ügyében, amíg lejárt szolgálati ideje. Pénzt remélt tőle, de nem kapott, így szabadon nem akarta engedni, dönteni sorsa felől pedig esze ágában sem volt.
Festus lett az új helytartó, ő sem sieti el a Pál ügyét. Ha nincs semmi olyan vád, ami császárellenes volna, akkor a rómaiakat más nem igen érdekelte, főleg zsidó vallásos ügyekbe nem kívántak beleavatkozni, hidegen hagyta őket.
A zsidó főemberek pedig ugyanazzal a vakbuzgósággal, mint egykor Pál volt még Saulus korában, meg akarják ölni Pált. Ézért kérik az új helytartót, mutasson jóindulatot irántuk, és legyen cinkosuk az apostol elleni cselvetésben. Az ő szemükben ez jóindulat: valakit bűnrészessé tenni egy ember meggyilkolásában! Ilyen a vallásos vakbuzgóság, amiből hiányzik a jó Isten! Ahol nincs igaz szeretet, ott felborul at értékrend, ott zavar támad, ott a rosszindulatot jóndulatként értelmezik és fordítva. A sátáni világ tökéletes ellentéte az isteni világnak. Aki manapság háborút akar, pusztítást akar, még több vérhullást, nyomorúságot akar, tömérdek szenvedést, mit szólsz, vajon melyik világot képviseli? Mert az biztos, hogy a jó Isten mindig jót akar, Ő békét akar, szeretetet akar, boldogságot akar látni az emberiség életében. Ezért küldte közénk egyszülött Fiát, az Úr Jézus Krisztust, hogy mennyei békességét ajándékozza nekünk, hogy lássuk meg végre, milyen az igazi jóindulat, ami nem ölni, hanem éltetni akar, mindenkit!
Advent harmadik vasárnapján, hiszem, hogy már hallótávolságon belül van az angyali szózat, mely Betlehem mezején csendült fel amaz első karácsony éjjelén: “Ne féljetek, mert hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen: Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában” – (Lukács 2,10-11). Igen, a jóindulat mindig megtartani akar, nem elveszíteni. Ámen.
Szilágyi Balázs,
Szatmár-Láncos