„Találhatnánk-e ehhez hasonló férfit, akiben Isten lelke van?…” – (1 Mózes 41,37)
Önhibáján kívül is kerülhet bajba az ember. Ezt bizonyítja József esete is, aki igazságtalanul került börtönbe. Van úgy, hogy hamisan vádolják a hívő embert és emiatt ártatlanul kell szenvednie. Ilyen helyzetben az istenfélő ember bár érzi az igazságtalanság súlyát, és nagyon rosszul esik neki a méltatlan bánásmód, de mégsem rázza az öklét és nem forral bosszút, hanem nyugodt és higgadt marad mindig. Mint József, aki türelemmel viseli a sorsát, és bár valószínűleg nem érti, miért történik ez vele, biztos benne, hogy Isten irányít mindeneket, az ő életének alakulását is.
Nyilván József sem marad tétlen, igyekszik bebiztosítani a jövendőjét oly módon, hogy a vele együtt raboskodó főpohárnok szabadulását megjövendölve arra kéri, hogy kijutva a börtönből ne feledkezzen meg róla. Ám ez nem történik meg, és úgy tűnik, Józsefről örökre megfeledkeznek. De Isten nem. Ő mást tervezett Józseffel kapcsolatosan, és úgy irányítja a dolgokat, hogy kiszabadul a fogdából és a fáraó után a második ember lesz a birodalomban.
Józsefben Isten lelke lakozott, és milyen nagy dolog, hogy ezt a felfedezést éppen egy pogány ember, a fáraó teszi. Akkor lakozik benned az Isten lelke, Szentlélek, ha azt mások veszik észre rajtad és nem te mondod magadról. Bárcsak egyre többen lennének a „nem egyházhoz közeliek”, akik felismerik benned, hogy bizonyára Isten használ téged, hogy Ő maga munkálkodik benned és általad. Ámen.
Szilágyi Balázs,
Szatmár-Láncos