“Egy kissé előrement, arcra borult, és e szavakkal könyörgött: Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem ez a pohár, mindazáltal ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint te.” (Mt 26,39)
Jézus Krisztus szavai ezek. Kicsit úgy állok hozzá, hogy hallom a Mózes felé hangzó figyelmeztetést: „Vedd le a saruidat, mert szent ez a föld!” Azért is szükségem van erre a figyelmeztetésre, mert sokszor összemossuk azzal az emberi magatartással, mely azt mondja: jól van az így, nem tudok mit tenni, legyen meg Isten akarata. Ha vélünk is felfedni hasonlóságot a kettő között, a különbség óriási.
Jézus szenved, fájdalma felfoghatatlan. Nemcsak az a félelmének az oka, hogy tudja milyen testi fájdalom vár rá, de mindamellett, hogy a barátaiban csalódott, egyedül hagyták, tudta, hogy milyen megaláztatás vár rá és ezt még neki is nehéz volt elviselni. Nem könnyed mondatok ezek és vannak olyan helyzeteink, amikor ez igenis biztat minket. Vádoljuk magunkat, mi keresztyének, mert a vádoló is közreműködik, hogy nem vagyunk képesek elviselni a megpróbáltatásokat. Nem elég a szenvedés fájdalma, még a gyengehitűség vádja nyomaszt. Ilyenkor hagyjuk, hogy szólaljon meg a mellettünk szenvedő, a szenvedés legmélységesebb fájdalmát is átélő Jézus: valóban nem könnyű a helyzet, nem legyintek problémáidra, átérzem fájdalmadat, engem elhagytak, de én itt vagyok melletted.
Bizony sok élethelyzet nem könnyű, és nekünk nem minket lelegyintő urunk van, hanem velünk együttérző Krisztusunk. Ő abban is példát mutatott, hogy igenis bátorság kell ahhoz, hogy azt kérjük: Atyám, legyen meg akaratod! Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka