„Akkor a helytartó katonái átvitték Jézust a helytartóságra, és köréje gyűjtötték az egész csapatot. Levetkőztették, bíbor palástot adtak rá, tövisből font koronát tettek a fejére és nádszálat a jobb kezébe. Majd térdet hajtva előtte, így csúfolták: Üdvöz légy, zsidók királya! Aztán leköpdösték, elvették tőle a nádszálat, és a fejéhez verdesték.” (Mt 27,27-30)
A gúny valakire, vagy valamire vonatkozó lekicsinylő ítéletnek magatartással, taglejtéssel, hanggal, beszéddel való olyan kifejezése, mely az illető személyt vagy dolgot nevetségessé teszi vagy akarja tenni. Bizony gyakran ily módon is áldozata egyik ember a másikának. Jézussal is ezt teszik, ez felfoghatatlan.
Úgy olvasom az Igét, hogy várom, mikor írja azt, hogy beléjük, a bántalmazókba csap a villám. Habár tudom a történet végét, hogy nincs vége, hogy a halállal sincs vége, mégis várom, hogy véget vessen ennek egy isteni igazságszolgáltatás. Frusztrált katonák, akik nem tudják, kivel van dolguk, szórakoznak, mert azt gondolják, hogy Jézus csak királynak képzeli magát. Ma még a telefon kameráját is bekapcsolnák és kitennék valamelyik videómegosztó vagy közösségi oldalra. Színészkednek, meghajtják magukat a bíborpalástba öltöztetett, töviskoronás előtt, még egy szelfi is készülne ma. Leköpdösik azt, aki nyálával is gyógyított, ütik azt, aki másokat simogatott. Ennyi telik tőlük.
És Jézus közben mit tesz? Szelíd szemével csak nézi ezeket az embereket, aki tényleg nem tudják mit tesznek. Később megtudjuk, hogy még imádkozik is értük. Engedelmeskedik a vele játszóknak, és közben üzen a ma emberének is: ha veled teszik valamilyen formában ezt, veled vagyok, ha te teszed ezt, hagyd abba, minél hamarabb, mert nincs semmi értelme más gúnyolásának: nem tudsz ezáltal fölülkerekedni, nem ez a győztes út. Mást gúnyolva nem győzhetsz!!! Térj meg! Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka