,,Nem sokkal később pedig az ott álldogálók mentek hozzá, és ezt mondták Péternek: Bizony te is közülük való vagy, hiszen a beszéded is elárul téged. Ekkor átkozódni és esküdözni kezdett: Nem ismerem ezt az embert! És a kakas azonnal megszólalt. Ekkor Péter visszaemlékezett Jézus szavaira, aki ezt mondta neki: Mielőtt a kakas megszólalna, háromszor megtagadsz engem. Majd kiment, és keserves sírásra fakadt.” – (Máté 26,73-75)
,,Sok szép ígéretem, ó, hányszor megtagadtam, A nagy fogadkozást, hogy csak tiéd szívem” énekeljük a 434. Dicséret szavaival. Szépen jól hangzik a templomban, de mi van akkor, amikor kőkemény valósággá válik. Időnként a mi életünk is bukás a javából így hát ma, amikor Péter gyengeségéről olvasunk, ne ítéljük el őt olyan hamar. Először is lássuk meg, hogy ő, mint tanítvány elindult Mestere után. Több van benne, mint puszta kíváncsiság neki tudnia kell, mi történik Jézussal.
Elkezdődik a tárgyalás, Jézust perbe fogják. Pétert helyzetbe kerül, felismerik. Elég egy rövid mondat ahhoz, hogy tagadjon. De mondjuk ki, hogy a félelem veszi át benne az iránytást. A félelem valamennyiünkben ott van és a biztonság hiánya felerősíti azt. Mit kezdesz a félelmeiddel drága barátom? Engeded, hogy téged is megérkeztessenek a tagadásba, vagy teszel annak érdekében, hogy ez ne történjen meg?
Péter már esküdözik, csakhogy mentse az életét. Mi mindenre képesek vagyunk mi, hogy mentsük az életünket. Belekapaszkodunk a legkisebb szalmaszálba is, csakhogy önmagunkat biztonságba tudjuk. A Mennyei erők nélkül is mi is megtesszük ezt. Jézus Lelke azonban erőt adhat, hogy ne kelljen, elbukjunk.
Van reménység van tovább. Péter megbánta, amit tett és Ura megbocsátott neki. A sírás az új életének a kezdete. ,,Elbukhat a gyenge tanítvány, de megint talpra áll, amíg a szíve Jézusé.” (Victor J.) Ámen.
Törő Attila Miklós,
Patóháza