„Amikor hallotta e beszédeket, Isten lelke Saulra szállt, és nagy haragra lobbant” – (1 Sámuel 11,6)
Saul reakciója annyira emberi. Hiszen ki ne lobbanna haragra, mikor mély problémával szembesül. A jábesieket megtámadták, akik szövetséget kötöttek volna az ellenséggel. Azonban az ammóni Náhás alkujában van egy kitétel: mindenki jobb szemét kivághatja, hogy így hozzon gyalázatot Izráelre. E hír hallatán Sault Isten Lelke olyan erővel tölti be, hogy azonnal cselekszik, összefogja a népet, megküzdenek az ammóniakkal és győzelmet aratnak.
Ez a régi ütközet, Saul reakciója arra tanít bennünket, hogy az isteni vezetés mindig túlmutat a saját erőnkön. Amikor egy-egy nehéz helyzettel találjuk szembe magunkat, talán úgy érezzük, hogy nincs meg bennünk az erő vagy bátorság. Isten azonban az Ő Lelkén keresztül belső tüzet adhat nekünk, ahogy Saul esetében is történt. Ő indít majd, hogy cselekedjünk olyan erővel, bátorsággal, amely túlmutat emberi lehetőségeinken. Ámen.
Kala Noémi Katalin,
Tamásváralja