„Mikor pedig Saul látta és megértette, hogy az ÚR Dáviddal van, és Míkal, a leánya szereti őt, még inkább félni kezdett Dávidtól. És Saul ellensége lett Dávidnak egész életében” – (1 Sámuel 18, 28-29)
Dolgozol, segítesz, ajándékozol, vigasztalsz, igyekszel nem ártani senkinek, közben végzed a magad a dolgát, és egyszer mégiscsak azon kapod magad, hogy egyesek rossz szemmel néznek rád. Nem érted, hogy sikerült ellenségeket szerezned, de kapod a pofonokat, és próbálod kivédeni a támadásokat. Mit tehetsz ilyen esetben? Dávid példája arra tanít, hogy folytasd alázatosan az Istentől kapott megbízásod, mert ő majd gondot visel rólad, és megvédelmez, ha szükséges!
Saul elvesztette a mennyei támogatását, mert nem volt eléggé engedelmes. Közben Isten kiválasztotta Dávidot a helyére, de még nem érkezett el az idő, hogy elfoglalja a trónt. A Góliátot legyőző pásztorfiú mindvégig alázatos, szerény és bátor maradt. Nem szállt a fejébe a dicsőség, nem kívánt magának királyi babérokat, pedig a nép már sokkal jobban szerette, mint Sault. Ez keltett irigységet a királyban, akiben időnként gyilkos indulat támadt.
Az Úr Dáviddal volt. Mindössze ennyi kellett a sikeres élethez. Jézus, ígérete szerint, velünk van „minden napon a világ végezetéig” (Máté 28, 20). Elég ez nekünk? Vagy szükségét érezzük az ügyeskedésnek, sumákolásnak, pult alatti intézkedésnek? Aki Istenben bízik az nem így rendezi az ügyeit. Saul mindenféle kedvezőtlen intézkedést hozott Dávid ellen, de mégsem tudott ártani neki. Nekünk sem okozhat kárt semmiféle rossz szándék, ha szeretjük az Urat és engedelmesen kitartunk mellette. Ámen!
Erdei-Árva István Béla,
Szamoskóród