,,… Én vagyok az ÚR!” – (3Móz 22,2c)
Olvasandó: 3Móz 22,1-16;
Ha a kedves olvasó veszi a fáradságot, hogy elolvassa mind a 16 mára kijelölt verset, akkor szembesülhet azzal, hogy ez a mai rész egy leírás a papok részére, hogyan bánjanak a nép Istennek felajánlott áldozati ételeivel. Hogyan közeledhetnek hozzá, ki az, aki fogyaszthatja, mennyire fontos a rituális tisztaság kérdése. Ezek is mind hasznos és fontos dolgok és jelzik Isten mélyreható és az élet minden területére kiterjedő szeretetét.
Az én fülemet és szívemet, azonban mégis ez az egy gondolat ütötte meg a mai napon – nagypénteken – Én vagyok az Úr! Ebben a formában háromszor is megjelenik, kicsit más sorrendben pedig még kétszer. Tehát összesen ötször, 16 vers alatt. Valamit kell jelentsen. Miért van szükség arra, hogy ennyiszer elhangozzon ez a kijelentés? Egyik kultikus sorozatban hangzik el többször a következő kijelentés: Én vagyok a király! Mire érkezik rá a válasz: az, aki sokszor kell hangoztassa, hogy ő a király, az nem király!
Az Isten az ő igéjében nem csak hangoztatja ezt a kijelentést, hanem nagypénteken a kereszten meg is mutatta azt, hogy tényleg ő a király, ő az ÚR. Olyan Úr, olyan vezető, aki a piszkos munkát nem mással végezteti el, hanem ő maga az, aki megcselekszi és belekiabálja a nagyvilágba, hogy: ELVÉGEZTETETT!
És tényleg, mindent ő maga végzett el a kereszten: a megváltásunkat, a halál feletti győzelmet, az emberi bűnök elhordozását… stb. mind ő végezte el. De jó, hogy nekünk már nem kell annyi szabályra figyelni és aprólékosan betartani, de jó, hogy nem kell azért meghalnunk mert épp tisztátalanul értünk hozzá valamilyen templomi eszközhöz.
Nekünk már csak annyi a feladatunk, mint annak a római századosnak, – ti. Longinus – kimondani: bizony, Isten Fia volt ez! Tényleg Ő az Úr! Ahogyan megmondta ebben a részben többször is. De az egész Szentírás róla szól, a szerető, az értünk életét adó, kegyelmes, hűséges, megváltó ÚR Jézus Krisztusról!
Nagypénteken legyen mindannyiunk közös imája Református énekeskönyvünk 389. dicséretének 1. és 4. verse: Úr lesz a Jézus mindenütt, hol csak a napnak fénye süt, Úr lesz a messze tengerig, hol a hold nem fogy s nem telik… minden teremtés dicsérje, a Király Krisztust tisztelje, angyali ének zengjen fenn, s mind e föld mondja rá: Ámen!
Varga Tamás Sándor,
Túrterebes