.

A Szatmári Református Egyházmegye Honlapja a Vavada online kaszinó támogatásával működik. A kaszinó nyereségének 5%-át a RO 86 OTPV-nek utalják át 280000383726 RO 01

.

Velünk az Isten – 2024. március 20.

„A nyolcadik napon pedig vegyen két ép bárányt meg egy egyesztendős ép nőstény bárányt és háromtized véka olajjal kevert finomlisztet ételáldozatul és egy lóg olajat.” – (3Móz 14, 10).

Van, ami minden pénzt megér. Általában akkor szoktuk ezt mondani, amikor valamivel meg vagyunk elégedve, vagy valami nagyon fontos nekünk. A legtöbbször nem is gondoljuk komolyan, csak azért mondjuk, mert valakit dicsérni akarunk. Például egy ízletes vacsora után így dicsérjük meg a szakácsot, vagy egy élményekben gazdag kirándulás után a szervezőt. Ha minden pénzt nem is áldozunk az ilyen esetekre, de azért hajlandók vagyunk nagyobb összeget ráfordítani. Ami igazán értékes, arra nem sajnáljuk az anyagiakat.

Mennyit ér nekünk az istentisztelet? Mózes idejében a fekélyes betegségből kigyógyult embernek két szertartást kellett elvégeznie. Az első elvégzéséhez két madárra volt szükség, ezáltal az addig kirekesztett ember visszatérhetett a táborba. A második szertartás által már az istentiszteleti közösségbe nyert bebocsátást, ez viszont jóval „borsosabb” volt, ugyanis ekkor már három bárányt kellett feláldozni. Sőt még a szegények is legalább egy bárányt és két gerlicét kellett bemutassanak. Az eddigiek során a szűkölködök mindig kiválthatták az áldozati állatot néhány madárral, most miért kell mégis bárányt áldozzanak?

Függetlenül attól, hogy milyen korban élünk, az Istennel való közösség az egyik legnagyobb érték. Egy bárány kétségkívül nem volt olcsó mulatság egy szegény embernek, de az Úrral való közösség elnyerése minden áldozatot megért. Félreértés ne essék, nem azt akarom ezzel mondani, hogy anyagiakkal kell Istenhez közelednünk. Az Úrnak nem a pénzünk kell, hanem a szívünk, de ha az telve van a mammonnal, akkor neki már nem marad hely. Ámen!

Erdei-Árva István Béla,

Szamoskóród

Vélemény, hozzászólás?