„Amikor pedig böjtöltök, ne legyetek olyan komor ábrázatúak, mint a képmutatók, akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek a böjtölésüket. Bizony mondom nektek, elnyerték jutalmukat. Te pedig amikor böjtölsz, kend meg a fejedet, és mosd meg az arcodat, hogy ne az emberek lássák böjtölésedet, hanem a te Atyád, aki titkon van; és a te Atyád, aki látja, amit titkon tettél, megfizet neked nyíltan.” – (Máté 6,16-18)
A böjt nem fölösleges, vagy elvetendő. Mi reformátusok sokszor lenézzük, vagy fölöslegesnek tartjuk, pedig nem kellene. A jól alkalmazott böjt, működhet, persze nem kötelesség.
„Ne legyetek olyan komor ábrázatúak, mint a képmutatók”- mondja Jézus. Ha a böjt, csak vallásos cselekedet, s nincs mögötte élő hit, semmit sem jelent. Ha csak látszatból végzünk dolgokat, mások megtévesztéséért, az nem tetszik Istennek. Megélt keresztyén élet kell, mértékletességgel, imádsággal, szeretettel, így elkerülhetjük a szélsőséges koplalást, elhanyagolt külsőt, vagy eltorzított arcot. Lógó orrú ember, hogyan tudna áradozni a boldogságról? Egy elhanyagolt, böjttől eltorzított arcú hogyan hirdeti az evangéliumot?
Nemcsak a böjtben, de mindenhol gond, hogy többnek, jobbnak akarunk látszani, mint amik vagyunk. Talán a képmutatás bűnét ítéli meg a legtöbbször Jézus. Óvakodjunk az alakoskodástól.
Isten megfizet az őszinte és a képmutató hitéletért is. Akik mások elismeréséért vallásoskodnak, azokról Jézus azt mondja: „elnyerték jutalmukat”. Az igaz hitért járó jutalmat majd megadja a mi Atyánk a megfelelő időben. Ámen!
Erdei-Árva István Béla,
Szamoskóród