Közösségépítő kiránduláson vettek részt a szigetlankaiak Észak- és Dél-Alföldön, amerre zúgnak habjai Tiszának, Dunának. Az Anyaországban több csodálatos templomban is voltak, a háromnapos, élménydús kiruccanást sétahajókázással pecsételték meg. Állomások: Tákos, Szolnok, Cegléd, Kecskemét, Nagykőrös, Budapest.
Teljesen megtelt az ötven fős busz a hónapokkal ezelőtt meghirdetett kirándulásra. Már szokássá vált a szigetlankai gyülekezetben ez a népszerű esemény: egyik évben Erdélyben, másik évben pedig Magyarországon szerveznek kirándulást. Mivel tavaly Székelyföld volt a célpont, idén az Anyaországra került sor.
Pénteken reggel indultak és első állomásként a közeli, Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei tákosi református templomot látogatták meg. Ahogy másképpen nevezik: a mezítlábas Notre Dame, sárból és fából készült paticsfala, malomkőre épült. Abban az időben, amikor Mária Terézia rendelkezései megtagadták a követ és a téglát a reformáció híveitől. A tákosiak megmutatták, hogy akkor is szép templomuk lesz. A királynői utasítások ellenére megépítették abból, ami adva volt bőven a beregi embernek: fából és sárból, mint a fecske a fészkét. Csodás érték, és közel lakunk hozzá, a Felső-Tisza-vidéken található.
S ha már Tisza, akkor a következő állomás, egy hosszabb utazást követően a Tisza-parti (nem párti!!!) Szolnokon volt. Átsétáltak a Tiszavirág hídon, de úgy, hogy nekünk szatmáriaknak is van már gyalogos hidunk. Ez így jobb érzés volt. Természetesen meglátogatták a város református templomát. A 19. Század végén épült neogótikus stílusú épület, különleges hatású, fala vöröstégla. Maga az épület olyan, mint egy erőd, ötszög alakú. A templom 28 méter magas, három tornya van, ebből a legmagasabb tetején látható a kakas. Pénteken este a csapat megérkezett a bázisra, Ceglédre, ott aludtak minkét éjszaka.
Szombaton reggel Celgéd város központjában sétáltak. Dózsa György a parasztfelkelést irányította egy ideig ebből a városból, Kossuth Lajos pedig ott hirdette ki a jobbágyfelszabaditást, de híres a város Közép-Európa legnagyobb református templomáról is, amit természetesen meglátogatott és beénekelt a kiránduló csapat. Hánka Levente házigazda lelkész mellett egy ideig Szabó Árpád Csaba lelkipásztor kalauzolt, aki a Cegléd-Felszegi Református Egyházközség lelkipásztora, Nagyváradról származik, a szigetlankai lelkipásztor évfolyamtársa volt a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben.
Az ebédet már a „hírös városban” Kecskeméten fogyasztották el. Az ország mértani közepéhez legközelebb eső városban kihagyhatatlan volt a Cifrapalota és az ott is hatalmas református templom. Ennek az építését annak idején a törökök akadályozták, a török hódoltság területén nem engedélyezték a kőtemplomok építését, végül, Magyarországon egyedülálló módon, a kecskeméti gyülekezetnek sikerült a török hatóságokkal megegyeznie: az építkezés 1680-ban kezdődött, és négy év múlva csodamódon már fel is szentelhették a templomot. Jó volt mindezt megtudni a helyi nyugalmazott lelkésztől. A központi séta után Kecskeméti Arborétumban gyönyörű növények és friss levegő fogadta a kirándulókat. A szombati nap utolsó állomása Nagykőrös nagy és csodás református temploma volt. Tornya 75 méter magas, ezzel Pest vármegye legmagasabb épülete. Egy napon belül láttak tehát Kárpát-medence legnagyobb templomai közül hármat. És még egy jó séta is belefért, akit pedig érdekelt, Európa-bajnoki focimeccset is nézhetett, de azt már Cegléden. (A Kecskeméten hallottak alapján a törökök veresége a hollandoktól sorszerű volt. ???? )
Vasárnap korareggel ünneplőbe öltöztek, elhagyták a szállást és indultak a nemzet fővárosába. Budapest csodás. Az országházzal majdnem szemben, a Duna másik oldalán, vele egy időben épült templom piroslik ki: a Pecz Samu által tervezett Pentagon jellegű Szilágyi Dezső téri református templom. Egyik lelkésze Szatmárnémetiből származik, Csatári Bíborka, ő fogadta szeretettel a csapatot. A beszélgetésekben sok szatmári emlék, közös ismerős jött elő, az élményt ez is fokozta. Jó értelemben büszkék lehetnek a szatmáriak arra, hogy benne egy aktív, tehetséges és lelkes lelkipásztort adtak Budapestnek. Közösen vettek részt a délelőtti budai református istentiszteleten, Siba Balázs hirdetett Igét, Rácz Ervin pedig a kirándulók nevében köszöntötte a gyülekezetet, a szigetlankaiak két énekkel tettek bizonyságot: Mennyben lakó én Istenem, Az Úr csodásan működik… és valóban csodásan működik, mert Ő volt a szervezője ennek a fantasztikus hétvégének, amely szeretetvendégség után, hazaindulás előtt, egy dunai sétahajózással ért véget: a Margit sziget és a Nemzeti Szinház között.
A hosszú és fárasztó út ellenére végig jókedv uralkodott a buszon, és nem csak. 35 egyházi éneket (külön, erre az alkalomra megszerkesztett füzetből) többször is elénekeltek a hétvége során. Magyar nótákra is rágyújtottak, ebben élen járt a buszsofőr, akit a tavalyi kirándulásból „megtartottak” jó hangja és legfőképpen biztonságos vezetése miatt. A legfőbb hozama ennek a kirándulásnak egy Isten kegyelméből továbbépülő közösség. A jó közösségre pedig úgy van szüksége a ma emberének is mint a tiszta levegőre.
