„Nem alázták meg magukat mind e mai napig se, és nem féltek, sem az én törvényem szerint nem jártak, sem az én parancsolataim szerint, amelyeket előtökbe és a ti atyáitok elébe adtam.” – (Jer 44,10)
Nagy kérdés Istennel való kapcsolatunkban, hogy milyen kép él bennünk Teremtőnkről? Milyen az istenképünk? Mindenképpen érdemes erre a kérdésre magunkban választ adni! Milyennek látom Őt? Olyan Istennek, aki haragszik ránk, büntet? Olyan Istennek, aki a magas mennyekből tekint le a szenvedőre? Olyan Istennek, aki elérhetetlen számunkra? Olyan Istennek, aki szívesen ítél meg, akitől félnünk kell elkövetett hibáink miatt?
Isten jót akar népének, még akkor is, ha ebben a fejezetben haragjával szembesülünk. Parancsaival véd bennünket azért, hogy bővelkedő életünk legyen. Ha eltérünk Isten parancsaitól, annak mi látjuk kárát, s azt gondolom, hogy e téren is vannak bőven tapasztalataink. A legnagyobb baj, ha Isten ellenünk fordul és jogos haragja ránk zúdul.
Édesatyánk minden esetben figyelmeztet, türelmesen vár, ad időt a megtérésre. Sokszor így sincs változás. Mégis az ő kegyelme, hogy újra jön, újra próbálkozik, újra mellénk szegődik. Ebben mutatja meg hűségét és szeretetét. Ámen.
Gáti Tibor Levente,
Kisbábony