„Tántorogni fognak tengertől tengerig és északtól keletig. Útra kelnek, hogy keressék az ÚR beszédét, de nem találják meg. Azon a napon elepednek a szomjúság miatt a szép leányok és az ifjak is” – (Ám 8, 12-13).
Hálátlan feladat jutott Ámós prófétának, mert egy olyan korban kellett ítéletet hirdessen, amikor látszólag minden a legnagyobb rendben volt. A nép ellenségei egymást gyengítették, miközben Izráel gazdaságilag fokozatosan erősödött. Azonban nem létezik akkora jólét, amivel minden ember megelégedne. A tehetősek még többre vágytak, ezért ott csapták be a kiszolgáltatott helyzetben lévőket, ahol csak tudták. Persze továbbra is vallásosak maradtak, de Isten igéjét teherként élték meg, és nem éltető ajándékként.
Ámós előre vetítette a közelgő pusztulást, amely a nép gonoszsága miatt következik be. Az ítélet beteljesedése idején az emberek éhezni és szomjazni fognak az Úr beszédére, de hiába keresik majd.
Amikor Isten igéje szól hozzánk, és bárki számára elérhető, akkor fel sem figyelünk arra, hogy ez mekkora ajándéka az életünknek. De ha egyszer elhallgatna az Úr, és az igéjét eltiltaná tőlünk, akkor mi is elepednénk a szomjúságtól. Mint amikor elveszítjük egy szerettünket, aki közel állt a szívünkhöz, és mérhetetlenül hiányoznak a segítő, bátorító, szerető, vigasztaló szavai. Adjunk hálát, hogy kegyelemben élhetünk, és Jézus úgy oltja a szomjunk, hogy többé ne szomjazzunk meg. „Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert az a víz, amelyet én adok, örök életre buzgó víz forrása lesz benne” – (János 4, 14). Ámen!
Erdei-Árva István-Béla,
Szamoskóród