„Bizony így szól az Úr […]: Engem keressetek és éltek.” – (Ám 5,4)
Milyen egyszerű, nem igaz? Nincs benne kelletlenség, vaskosság, nehézkesség. Mit teszünk mi? Túlbonyolítjuk, valamit hozzáteszünk, csűrjük-csavarjuk, mert nem hisszük el, hogy ennyire egyszerű! Ismerős mindannyiunknak, ugye?
Ma, sajnos annyira hozzátartozik a társadalom működéséhez a mesterkedés, a másik ember lehúzása, becsapása, hogy szinte mindent gyanakvással fogadunk. Ha valami túlságosan olcsó, akkor biztosan silány minőségű – mondjuk. Ha valaki a segítségét ajánlja, s azt pusztán jó szándékból, emberségből teszi, sanda szemmel nézünk rá. Ha társaink vagy akár egy számunkra idegen ember tapasztalatából fakadó tanácsokkal lát el, kételkedéssel fogadjuk. Nem tettünk érte különösebb erőfeszítést, ezért nem is fogadjuk el.
Kicsit így vagyunk Istennek számunkra felkínált kegyelmével is. Elfogadhatatlan számunkra, hogy azt ingyen adja, ezért máshol keresünk boldogulást, boldogságot, életet. A világ kínál is erre nézve bőven lehetőséget. Ha mégis maradunk Isten vonzáskörében, legtöbbször kényszeresen adni és tenni akarunk valamit a nekünk adott életért, mert azt gondoljuk, hogy csak így érhetjük el, így lehet biztosan és visszavonhatatlanul a mienk.
Az igazság az, hogy bármit is teszünk az már válasz Isten keresésére. Ő előbb keres, hamarabb szegődik mellénk azért, hogy megkönnyítse istenkeresésünket. Mindaz, amit teszünk, csupán erre adott válasz. Isten megtalálásának útja egyszerű, ne tegyük magunk és mások számára szövevényessé. Ámen.
Gáti Tibor Levente,
Kisbábony