„Jaj a vérontó városnak!” – (Náhum 3,1a)
Ha végig olvassuk a mai napra kijelölt fejezetet, mi is arra a konklúzióra jutunk, mint az idézett versrészlet: jaj Ninivének! Talán a sajnálkozás is felsejlik bennünk, de rögtön utána a kárörvendés. Úgy kellett neki, miért élt ilyen kicsapongó, „parázna” életet. Nem érdemel mást, hiszen tele van hazugsággal, rablással, erőszakkal, nincs erkölcse, és Isten nélkül él.
Mikor felsejlik bennünk a kárörvendés, és nem csak Ninive kapcsán, hanem életünk során is, mikor mások életéről, sorsáról hallunk, legyenek számunkra figyelmeztető jelekké. Először, mi is hozhatunk életünk során rossz döntéseket, amelyek mélypontra taszíthatnak bennünket. Másodszor, vigyázzunk, hogy bűneink miatt ne omoljon össze életünk. Harmadszor, addig kell változni, változtatni, azaz megtérni, amíg a „seb gyógyíthatatlan” nem lesz. Ámen.
Kala Noémi Katalin,
Tamásváralja