„Így imádkozott az Úrhoz: Ó, Uram, hát nem ezt mondtam, amikor még otthon voltam? Azért siettem, hogy Tarsisba fussak, mert tudtam, hogy te kegyelmes és irgalmas Isten vagy, késedelmes a haragra, és nagy a kegyelmed, és a gonoszt is megbánod.” – (Jónás 4,2)
Ez esztendő utolsó napján sok minden kavarog gondolatainkban: mi történt, mit értünk el, miről kellett lemondanunk, mit kaptunk meg. Jónás könyvét olvasva, akár az év utolsó óráiban, tanulságos lehet számunkra, hiszen Isten könyörületessége messze túlszárnyalja az emberi elképzeléseinket. A mai napra kijelölt fejezet szembesít minket azzal, hogy Jónás, bár engedelmeskedett Isten parancsának, de nem tudott az Ő akaratával azonosulni. Jónás haragja felteszi számunkra a kérdést: vajon mi is hajlamosak vagyunk megítélni másokat, vagy korlátozni Isten kegyelmét azok számára, akiket mi nem tartunk méltónak? Az ő haragja azt mutatja, hogy még az igazak szívében is lehet önzés, és nehéz elfogadni, hogy Isten szeretete határtalan. Viszont Isten szeretetének határtalansága a mi életünkben is megmutatkozik. Az új esztendőnek a küszöbén állva, emlékezzünk arra, hogy Isten türelme és szeretete kimeríthetetlen. Ámen
Kala Noémi Katalin,
Tamásváralja