„Ha pedig szegényebb az, mint ahogy te becsülted, akkor állítsák a pap elé, és becsülje meg őt a pap, amilyen módja van a fogadalmat tevőnek” – (3Móz 27, 8)
Ez a fejezet teljes egészében az Úrnak tett fogadalmakról és azok estleges megváltásáról szól. Ezeket a rendelkezéseket, parancsokat Mózes kapta az Úrtól a Sinai-hegyen. Isten népe éppen ott, a hegy lábánál tesz fogadalmat, de képtelenek voltak a törvény igényeinek megfelelni. Egyébként ez a megállapítás érvényes az ószövetségi nép teljes történelmére, ugyanis igazából soha nem tudtak maradéktalanul megfelelni az Isten mércéjének. Ez pedig azt jelenti, hogy akkor csakis kizárólag a kegyelemre bízhatták magukat.
Ami itt le van írva azt az Úr Mózesnek mondja, tehát Mózes az isteni igazság képviselője. Aki nem állhat meg Mózes előtt, annak még mindig van esélye a pap előtt. Ha a Mózes által becsült értéket nem tudja megfizetni, mert szegény, akkor a pap olyan összegre becsüli, amit módjában áll megfizetni. Ez bizony a kegyelem jele.
Mi már tudjuk, hogy kegyelemből van a mi megtartatásunk, hit által, és ez nem tőlünk van, hanem Istentől, az Ő ajándéka ez számunkra (Efézus 2,8). Isten törvényét senki nem tudta teljesíteni az Ószövetségben, és mi sem tudjuk, az Újszövetségben élő hívők. A törvény szerepe számunkra az, hogy Krisztushoz vezető mesterünkké legyen, hogy hit által igazuljunk meg. Tehát a törvény teljesítésének képtelensége a Krisztus karjaiba vezet minket. Ő betöltötte a törvényt helyettünk, következésképpen igaznak bizonyult Isten előtt, és milyen nagy kegyelem az számunkra, hogy az ő igazságát nekünk ajándékozza! Áldassék az Úr Jézus Krisztus neve örökkön örökké! Teremjük tehát a hálaadás gyümölcseit egész életünkben. Ámen.
Szilágyi Balázs,
Szatmár-Láncos