,,Mert az én szolgáim ők, akiket kihoztam Egyiptom földéről, nem adathatnak el mint rabszolgák” – (3Móz 25,42)
Nem vagyunk egyformák, de egy vérből és egy nemzetségből valók vagyunk, vigyáznunk kell egymásra.
Az adott korban kialakult egy rétegződés a nemzeten belül, voltak urak és szegények, hatalmasabbak és szerényebbek. Nagy volt a kísértés, hogy a tehetősebbek kihasználják a szegényeket, a hatalmasok elnyomják a gyengébbeket, ezért volt szükség erre a törvényre, amelynek alapja az emlékeztetés: az egy nemzetséghez tartozók egyformán Isten szolgái, Isten a gazdagot is és a szegényebbet is kihozta a szolgaságból, ezért nem lehet rabszolgának eladni az atyafit .
A mai világ fiai a pénz rabságában élnek. Ha pénzed van, akkor mindened van-ez az alapelv, hogy elvesztik a rokont, a barátot, az ismerőst az már kevésbé számít. Meglazultak az emberi kapcsolatok, a nagy igény miatt, pedig senkinek sem volna szabad elfelejteni, hogy honnan jött és kihez tartozik.
Jézus Krisztusban szabadok lehetünk, egyformán esélyesek a megváltásra. Ő érettünk szolgává lett, “megüresítette önmagát”, hogy ne legyünk a bűn rabszolgái .
Uram, Istenem,
ne engedd,
hogy elfelejtsem:
olyan vagyok,
akár az én atyámfia:
ember. Ámen.
Fodor Lajos,
nyugalmazott lelkipásztor