Velünk az Isten – 2024. április 3.

„Hat esztendőn át vesd be szántóföldedet, és hat esztendőn át metsszed szőlődet, és takarítsd be termését. A hetedik esztendőben pedig szombati nyugalma legyen a földnek, az ÚRnak szombatja szerint. Szántóföldedet ne vesd be, és szőlődet meg ne metszd” – (3 Mózes 25, 3-4)

Az anyagias élet ma pozitív fényben van feltüntetve. Még belegondolni is nehéz, hogy mi lenne, ha a termőföldeket minden hetedik évben érintetlenül hagynánk. Azonnal felmerülnének az aggódó kérdések. Miből fogunk megélni? Mit eszünk? Mivel tartjuk az állatainkat? Na és a modern élet egyik leghangoztatottabb kérdése: mi lesz a világgazdasággal?

Talán jó lenne, ha minden hetedik évben egy kicsit lecsendesednénk. A felfokozott tempóból visszalépnénk a természet üteméhez. Akkor megtanulhatnánk megélni a pillanatot, az örömöt, a lelket üdítő időt. Jó volna alkalmat találni arra, hogy a nyüzsgéstől megszabadulva, belesimuljunk az Atya tenyerébe, és élvezzük a mennyei gondoskodást. De ez ma nehezen megy, mert mi mindent magunk akarunk megvalósítani. Ambiciózus terveink szerint mi akarjuk megvalósítani az Isten országát. Pedig ez nem a mi feladatunk.

A nyugalom éve mértékletességre és megbecsülésre tanít. Láttatja velünk azt, hogy Isten gondot visel ránk a kritikusnak vélt időszakokban is. Ha egy éven át nem takarítanánk be a terményt, akkor valószínűleg jobban becsülnénk az ételt és az italt az asztalunkon. Az Úr nem felhalmozásra, hanem bizalomra tanította népét. Ezt a leckét, vagy magunktól tanuljuk meg, vagy előbb-utóbb rá leszünk kényszerítve. A Föld tartalékai végesek, nem helyes felelőtlenül visszaélni vele. Ámen!

Erdei-Árva István-Béla,

Szamoskóród

Vélemény, hozzászólás?