,,És felkelének reggel és felmenének a hegy tetejére, mondván: Ímé készek vagyunk elmenni a helyre, amelyről szólott az Úr, mert vétkeztünk” – (4Móz 14,4o)
Egy közösségen belül nagyon nehéz megállapítani, hogy az adott esetben ki a vétkes. Akár a gyermek, az ember hajlamos arra, hogy a vétket és a vele járó büntetést a másikra hárítsa. ,,Nem, nem én voltam, az a másik a tettes” és rá is mutat arra az emberre, akit be akar feketíteni. A nép vezetője, Mózes világosan lát, őt nem lehet sem átverni sem félre vezetni. Általánosságban nemcsak az egész nép, a kiválasztottak közül -akikre az Ígéret földjének kikémlelése bízatott-, legtöbben félre tájékoztattak, magyarán hazudtak, elferdítették az igazságot. Az ellenkezőjét mondották annak, ami a valóság.
Józsué és Káleb megy fel a hegy tetejére és valósággal megesküsznek, hogy elmennek arra a helyre, amelyet Isten mutat az ő népének. Nem önkéntes vállalkozás ez, a megbízatás teljesítése. Tudják, hogy ők is bűnösök, de Isten, ha megvallják vétkességüket, bűnbocsánatban részesíti és olyan erővel áldja meg őket, hogy képesek lesznek a küldetést véghez vinni. A mennyei Atya ha kiemel, erőt is ad az erőnk feletti feladatok teljesítésére is.
Mennyei Atyám, te hatalmas,
rám is kiterjed irgalmad,
nyitott szívvel állok eléd,
beléd vetem bizalmamat. Ámen.
Fodor Lajos,
nyugalmazott lelkipásztor