,,Mikor pedig Sittimben lakozott Izráel, kezde a nép paráználkodni Moáb leányaival. Mert hívogaták a népet az ő isteneik áldozataira; és evett a nép, és imádá azoknak isteneit. És odaszegődött Izráel Bál-Peórhoz; az Úr haragja pedig felgerjede Izráel ellen. És monda az Úr Mózesnek: Vedd elő e népnek minden főemberét, és akasztasd fel őket az Úrnak fényes nappal; hogy elforduljon az Úr haragjának gerjedezése Izráeltől. Monda azért Mózes Izráel bíráinak: Kiki ölje meg az ő embereit, akik odaszegődtek Bál-Peórhoz. És ímé eljöve valaki Izráel fiai közül, és hoza az ő atyjafiai felé egy midiánbeli asszonyt, Mózes szeme láttára, és Izráel fiai egész gyülekezetének láttára; ők pedig sírnak vala a gyülekezet sátorának nyilásánál. És mikor látta vala Fineás, Eleázár fia, Áron papnak unokája, felkele a gyülekezet közül, és dárdáját vevé kezébe. És beméne az izráelita férfi után a sátorba, és általdöfé mindkettőjöket, mind az izráelita férfit, mind az asszonyt hason. És megszünék a csapás Izráel fiai között. De meghaltak vala a csapás miatt huszonnégy ezeren.” – (4Móz 25,1-9)
Nagyok kemény és szomorú a fenti történet. Valami nagyon ütőset, nagyon durvát akartam megfogalmazni, ami nem csak hátborzongatólag hat de fáj, ami nem csak leleplez, de kirángat a bűn bűzlő mocsarából… aztán rájöttem az nem használ, az nem használ nekem sem. Olyan kell ami gyógyít…
Igaz, parázna nemzet vagyunk, a megcsalás, a válás már nem számít bűnnek, a bűn már természetes a társadalmunkban, még a lelkészek is elválnak… Paráznák vagyunk s mindenféle babona meg idegen szellemiség keveredik a hitvilágunkban, felszentelt lelkészek keresztelkednek újra… hova vezet ez? Az ítélet az Isten házán kezdődik, és az ítélet HALÁL, de a halálos döfést melyet a dárda okozott volna felfogta a keresztre felfeszített Jézus élettelen teste. Halál hol a te fullánkod? A Longinusz lándzsája erejében nem hiszek, de abban igen, ha igaz bűnbánattal Isten elé állunk és megvalljuk bűneinket, Ő hű és igaz és megbocsájt, a kereszten Jézus testéből kiömlő víz és vér lemossa a bűneinket. Van remény… Ámen.
Jobb Domokos,
Ombod