„Isten hozta ki őket Egyiptomból, ereje olyan, mint a vadbivalyé. Mert nem fog a varázslás Jákóbon, sem az igézés Izráelen.” – (4 Mózes 23, 22-23)
Bálám azt a megbízást kapta, hogy átkozza meg Izráel népét, de nem lehet rontás rakni arra, aki az Úr áldása alatt van. Bálám mellett szól, hogy ő jobban figyelt Istenre, mint Bálákra, a megrendelőre, ezért csak azt mondta, amit az Úr akart. Pedig busás jutalmat kapott volna az átokért, de hiába a nagy ígéretek, ha Isten áll a másik oldalon. Nincs olyan emberi gonosz mesterkedés, átok, rontás, bűbáj, igézés vagy bármi alantas szándék, ami túlszárnyalhatná a mi gondviselő Atyánk hatalmát.
Szóval, aki igazán Istennek tulajdonít miden hatalmat az nem él a lekopogással, a csuklóra kötött piros zsinórral, a szenes vízzel, az újévi első köszönéssel vagy egyéb babonákkal, sem a kabalákkal, amulettekkel, talizmánokkal vagy más szerencsét hozó tárgyakkal. Aki az Úrban bízik, az együtt vallja a zsoltárossal: „Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy.” (Zsoltárok 23,4).
Hadd tomboljon a vihar, amíg Jézus könnyedén lépked a hullámokon! Hadd szórja átkát a világ, amíg mi az Atya áldása alatt nyugszunk! Mi nem félünk a gonosztól! És nem azért vagyunk bátrak, mert rátermettebbek, vagy hősiesebbek vagyunk másoknál, hanem azért, mert velünk van az Úr. Akkor is velünk van, ha nem látja a szemünk, nem hallja a fülünk, nem tapintja a kezünk. Onnan tudjuk, hogy velünk van, mert megígérte, és ő mindig hű az ígéreteihez. Ragadjuk hát meg hittel, alázattal, szeretettel és akkor semmi sem történhet velünk az ő akarata nélkül! Ámen.
Erdei-Árva István Béla.
Szamoskóród