,,Futnak a bűnösök, ha nem üldözik is őket, de az igazak biztosnak érzik magukat, mint egy oroszlán.” – (Péld 28,1)
Az emberi erő sokkal kevesebb, mint az isteni és nekünk, embereknek tudnunk kell, hogy a mi Urunk kezében biztonságban vagyunk. A bűnös ember, aki érzi vétkeinek súlyát, egy idő után sok minden felgyűl lelkében: kellemetlen érzés, bűntudat, kapcsolatok kerülése vagy éppen menekülés a számonkérések elől. A bűnt elkövető és menekülő ember ezért nem érezheti magát biztonságban sehol. A második világháború lezárását megelőzően sok náci bűnös Dél-Amerikába menekült, akik új névvel és személyiséggel próbálták elkerülni büntetésüket. Az új hazában új életet kezdtek, munkahelyet kaptak, családot alapítottak. Haláluk előtt sokan bevallották identitásukat, és elmondták, hogy bár távol éltek Európától, de nyugalom soha nem volt szívükben. Ha rendőrt vagy katonát láttak utcájukban, mindig megdobbant a szívük: Itt a vég… Akik nem tudják, hogy Isten kezében vannak -amely egyben tisztességes életet is követel-, akik gonoszságuk miatt nem érzik magukat Isten oltalmában, s ráadásul még lelkiismeretfurdalások gyötrik, azoknak félelmek között telik az életük. Az oroszlán biztonságban érzi magát, mert tudja, hogy nincs nála erősebb. Ugyanúgy az igaz is erős, mert Isten oltalmában él. Az “aranykornak” nevezett kommunizmus idején Sándor bácsi az egyik neves szatmárnémeti gyárban volt lakatos. Elmesélte, hogy sok mindent lehetett ott csinálni… Sokan onnan építettek házat, vásároltak autót, mert mindent kilehetett hozni a gyárból. A lelkész megkérdezte: Maga miért nem tette ugyanazt? Válasz: “Nem vitt rá a lelkiismeret, szégyelltem volna magam mások előtt, különben én akkor is templomjáró ember voltam, és lebuktattak volna.” A belső békesség az ember egyik legnagyobb biztonsága. Ámen.
Ilonczai Zsombor,
Szárazberek