,,Eredj a hangyához, te rest, figyeld meg útjait, és légy bölcs! Bár nincs vezére, elöljárója vagy ura, nyáron mégis megszerzi kenyerét, aratáskor összegyűjti eledelét. Ó, te rest, meddig fekszel? Mikor kelsz föl álmodból?” (Péld 6,6-9)
A beszélgetésünkben megkérdezte tőlem az egyik barátom: ,, Mit csinálsz?” Főzök – válaszoltam. „Azt nem szeretek”- mondta önmagáról ő. Enni szeretsz? Kérdeztem vissza. „Azt igen” – mondta a legnagyobb természetességgel. Akkor a kettőt össze kellene hozni – válaszoltam.
Sokszor azt szeretnénk, hogy a kész az ölünkbe hulljon és nem vállaljuk a megvalósítás munkáját. Pedig az élet nem arról szól, hogy minket kiszolgál. A mai ige is erre figyelmeztet tegyél azért, hogy az életed élet legyen. A rest embert szólítja meg az Isten és példát ad a számára, hogy vegye észre azt a teremtményt, amelyben ott van a szorgalom. Isten akarata, hogy a rest ember megerősödjék éppen ezért küldi a hangyához. A hangya begyűjti eledelét és mikor eljön a szükség ideje van, amihez nyúlni. Gondoskodik önmagáról. Ha Isten ebbe a kis állatba értéket programozott mennyivel inkább belénk? Észreveszed az értékeket magadnak és a másik emberben? Isten tudja, hogy kit hova kell küldeni! Bízol az Ő vezetésében annyira, hogy elindulsz Urad szavára? Íme Pál apostol és munkatársai szava és életvitele, hadd legyen példa a számunkra:
,,Hiszen tudjátok, hogyan kell minket követni. Nem éltünk tétlenül közöttetek; senki kenyerét ingyen nem ettük, hanem keserves fáradsággal, éjjel-nappal megdolgoztunk érte, hogy senkinek ne legyünk terhére. Nem mintha nem lett volna rá jogunk, hanem mert példát akartunk nektek adni, hogy kövessétek. Már amikor nálatok voltunk, meghagytuk nektek, hogy aki nem akar dolgozni, ne is egyék. Most mégis azt halljuk, hogy némelyek rendetlenül élnek, semmit sem dolgoznak, hanem haszontalanságra fecsérlik idejüket. Az ilyeneknek megparancsoljuk, figyelmeztetjük őket Urunkban, Jézus Krisztusban, hogy békésen dolgozva a maguk kenyerét egyék.” – (2 Thessz 3, 7-12). Ámen.
Törő Attila,
Patóháza