,,Aki pedig megbotránkoztat egyet ama kicsinyek közül, akik énbennem hisznek, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakára, és a tengerbe vetik.” – (Márk 9,42)
Jézus többször használja, ebben a részben ezt a szót megbotránkoztat. A 42 versben pedig kiemeli a kisgyermekek fontosságát. Mert azt mondja, aki megbotránkoztat egyet is a kisgyermekek közül, akik bennem hisznek, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába.A gyermeki tiszta lelkületre akar itt gondolni Jézus Krisztus, arra a fajta ártatlanságra, ami még bennük ott van, még mielőtt meg nem fertőz a világ. Mert csak is az juthat be az Isten országába, aki olyan, mint a kisgyermek– mondja Jézus Krisztus. Ugyan úgy egy másik helyen is a kisgyermekekre hivatkozik, amikor az mondja: engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket. Jó lenne, ha valóban olyan hitünk lenne, mint egy kisgyermeknek, aki bűntelen, szeplőtlen és tisztán és őszintén tud mindig rácsodálkozni a krisztusi szeretet nagyságára. A kegyelemre mely adatik mindannyiunk számára. A megbotránkoztatást kerülni, hiszen keresztyén ként nem arra hívatunk el, hanem hogy életünk példaértékű legyen. Látszódjék rajtunk a krisztusi lelkület, magatartás. A szeretet megvalósulása mely nem kényszerből történik, hanem magától jön, a másik ember megsegítése, az önzetlenség és még sorolhatnánk. Bár sokszor nehéz, nem megy magától, de éppen ezért kell tanulni, és van nekünk egy mesterünk, aki nem más, mint maga a megváltó Úr Jézus Krisztusunk. Így engedd hát, hogy ő vezessen és formáljon, aki szeret és életét adta érted. Ámen.
Dohi Arnold,
Szamosdob