„ Amikor Ezékiás király ezeket meghallotta, megszaggatta ruháját, zsákruhát öltött magára, majd bement az Úr házába. Azután elküldte Eljákímot, a palota felügyelőjét, Sebná kancellárt és a papok véneit zsákruhába öltözve Ézsaiás prófétához, Ámóc fiához. Azt mondták neki: Ezt üzeni Ezékiás: Nyomorúságnak, büntetésnek és szégyennek a napja ez a nap, mint mikor a gyermek az anyaméh szájáig jut, de nincs erő megszülni őt. Talán meghallja Istened, az Úr a kincstárnok szavait, akit ideküldött ura, az asszír király, hogy gyalázza az élő Istent, és talán megbünteti Istened, az Úr azokért a szavakért, amelyeket meghallott. Imádkozz a még meglevő maradékért!
Amikor Ezékiás király emberei megérkeztek Ézsaiáshoz, így szólt hozzájuk Ézsaiás: Mondjátok meg uratoknak: Így szól az Úr: Ne ijedj meg azoktól a szavaktól, amelyeket hallottál, amelyekkel az asszír király emberei káromoltak engem. Íme, én olyan lelket adok bele, hogy hírt hallva visszatérjen országába; saját országában pedig kard által ejtem el.” (Ézs 37,1-7)
Ezékiás életében óriási gond ütötte fel a fejét, amelyet kifele úgy ábrázol, hogy zsákruhát ölt magára. Ez jelzi azt is, hogy a király nem kívánja eltakarni a helyzet veszélyességét, felméri a probléma nagyságát és ennek következtében vészjelzést ad le. Ezékiás ebben az állapotban három támaszban bízhatott: Istenben, az Úr prófétájában és az imádságban. Legjobb ajtókon kopogtat, hiszen a három közül bármelyik kapaszkodó azt bizonyítja, hogy a királynak van kapcsolata Istennel. Elmegy a templomba, tájékoztatja a prófétát a kialakult helyzetről, kéri, hogy imádkozzon, miközben maga is imádkozik. Az élet sorsdöntő helyzeteiben, az élet nagy pillanataiban nem mindegy, hogy mit csinál az ember, még akkor sem, ha a kilátástalan helyzetet önmagának köszönheti. Az embernek meg kell érteni, hogy Isten uralkodik a világ felett, ezért a reménytelennek tűnő éllapotokban előtte semmi sem lehetetlen vagy reménytelen. Ézsaiás válaszol, mert ő az a csatorna, amelyen keresztül Isten szava szabad utat kap, és kedvező irányú változásokat indít el. Világunkban egyik ilyen csatorna a templom, ahol közvetlenül hallhatjuk a Pásztor szavát és üzenetét. Legyen Ő, a mi mentsvárunk és reménységünk! Ámen.
Ilonczai Zsombor,
Szárazberek