“Míglen kiöntetik reánk a lélek a magasból, és lészen a puszta termőfölddé, és a termőföld erdőnek tartatik, és lakozik a pusztában jogosság, és igazság fog ülni a termőföldön” (Ézs 32,15-16)
Nem rendelkezünk a jövendőnkkel, ahogy a múltunkat Isten igazgatta, így formálja az elkövetkező dolgokat is. A legjobb és legteljesebb reménységgel bízzunk abban, hogy a Mindenható a legjobbat akarja számunkra.
Az elhurcolt nép nem tudta sem gondozni, sem karbantartani országa földjét, a szántóföldek megmunkálatlan maradtak, a szőlősök metszetlenül nem teremtek, a gyümölcsök a fák alatt rohadtak, a lakóházak beáztak, minden arról szólt és regélt, hogy a gazdák hiányoznak. A pusztulás jegyeit hordozta minden.
Isten feloldja, megváltoztatja ezt a helyzetet. Azt ígéri ennek a jogaitól megfosztott, kisemmizett közösségnek, hogy lelke által termővé tesz mindent. Természetes, hogy ehhez a választott népet fogja felhasználni, amikor az elhurcoltak vissza térhetnek hazájukba. Az új generációnak szüksége lesz a lélek sugallatára, hogy tudja mit, miért kell cselekedni, hogyan kell a romokon is építeni. A lélek megtanítja őket világosan látni, és erőt ad az újjáépítésre. A lélek erejével megszűnik a pusztai állapot , és helyreáll a rend.
Uram, múlt és jövő atyja,
új teremtésedre a kietlenség
benépesül,
a meglelkesült ember szíve,
csakis benned remél.
Ámen.
Fodor Lajos