„Íme, eljönnek majd a napok – ezt mondja az ÚR -, amikor Dávidnak igaz sarjat támasztok. Királyként fog uralkodni, és bölcsen jár el: jogosságot és igazságot cselekszik e földön.” – (Jer 23,5)
Advent harmadik vasárnapja az öröm vasárnapja. Már csak egy hét választ el bennünket karácsonytól, Jézus Krisztus születése ünnepétől. Lélekben tehát egyre közelebb vagyunk ahhoz a pillanathoz, amikor érezzük, hogy a menny összeölelkezik a földdel. Mert Isten közénk érkezik szent Fiában, Jézus Krisztusban, megteszi azt a hatalmas távolságot, amely elválasztott minket tőle. Ezért öröm, nagy öröm számunkra a Vele való találkozás.
Ám ahhoz, hogy létrejöjjön ez a csodálatos találkozás meg kell tagadni életünk minden bűnét, mindazt, ami nem fér össze Isten gondolatával illetve, ami haragra ingerelné, ami nemtetszését váltaná ki, és kegyelme, szeretete helyett büntetését vonná maga után. Mert bizony ez a fejezet, ahonnan az ige való éppen arról szól, hogy azok, akik a leginkább hivatottak lettek volna, hogy tiszta, feddhetetlen, istenfélő életet éljenek és azt hirdessék, annak ellenkezőjét tették. Jeremiás próféta a hűtlen pásztorokat, a hamis prófétákat és a papok bűneit sorolja fel ebben a hosszú részben. Az Úr Isten azt mondja, hogy ellenük fordul és megbünteti őket.
Mindig fájdalmas és végtelenül szomorú dolog az, amikor attól, akitől leginkább remélhető a világosság, helyette rettenetes sötétséget tapasztal az ember. Vizsgáld meg az életed – advent időszakának erről is szólnia kell! –és lásd meg, mennyire sikerült eddig képviselned azt, amire elhívattál, a krisztusi életet. Hűséges voltál-e az Úrhoz minden időben?
Bár mi nem tudunk sohasem tökéletesek lenni a szolgálatban – akár hivatásosak, akár laikusok-, olyan jó abba az örömhírbe kapaszkodni, hogy Isten minden körülmények ellenére, botladozó keresztyén életvitelünk ellenére is Ő örökké hűséges marad hozzánk. Ígérte egykor a dávidi sarjat, aki bölcsen fog uralkodni, jogosságot és igazságot cselekszik, és mi már tudjuk, hogy ezt teljesítette is. Hát igen, mindig Krisztus a megoldás! Jogosan sújthatna le reánk az Isten igazságos karja, de érkezett közénk az, aki jogos büntetésünket átvállalta, helyettünk elszenvedte. Adventi úton járva engedjük be újra és újra az életünkbe az Urat, hogy Isten haragos tekintete helyett a mennyei Atya örömtől sugárzó arca nézzen reánk, aki magához öleli a hazatérő tékozló fiakat és leányokat. Ámen.
Szilágyi Balázs,
Szatmár-Láncos