,,Most tehát, akik azt mondjátok: „Ma vagy holnap elmegyünk abba a városba, és ott töltünk egy esztendőt, kereskedünk és nyereséget szerzünk”, azt sem tudjátok, mit hoz a holnap. Mert a ti életetek olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig látszik, aztán eltűnik. Inkább ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja, akkor élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni. Ti azonban most kérkedtek elbizakodottságotokban: minden ilyen kérkedés gonosz. Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak.” – (Jakab 4,13-17)
Szeretünk tervezni és nagyokat álmodni, alkotni és sok mindent megvalósítani, azonban olykor zsákutcákba jutunk, mert cselekedeteinkből hiányzik a lelki alap, Isten tanácsának megkérdezése. A keresztyén embernek tudnia kell, hogy élete és minden történése Isten akaratától függ. A jelen és jövendő felett egyedül Isten rendelkezik kizárólagos, korlátlan és szuverén hatalommal. A emberi történelem, az emberi élet eseményeit Isten igazgatja, de nem úgy, mint ahogyan azt egyes emberek elképzelik. Ő nem improvizál, nem ötletszerűen vezet igazodva az emberi elképzeléshez, hanem örök tervéből fakadóan végez mindent. Nekünk vigyáznunk kell, hogy az élet sikerei ne tegyenek elbizakodottá. A Palesztina határain kívül élő zsidó-keresztyének (a levél címzettjei) kereskedelemmel foglalkoztak, akik nagyon jól tudták, hogy mit érdemes vásárolni vagy eladni. Tudták az üzleti utak távolságát, tisztában voltak a kockázatokkal és olykor úgy beszéltek ezekről, mintha már meg is jöttek volna azokról nagy nyereség birtokában. Istennel élő és tervező ember tudja, hogy nem lehet kiszámítani a holnapot. Mit hoz a holnap? Megérjük-e? Elvégezhetem, amit megterveztem holnapra? Nem rendelkezünk a jövendővel, de készíthetünk terveket, Kálvin szerint még tisztességes haszonban is reménykedhetünk, bizakodhatunk, hogy elgondolásainkat megvalósíthatjuk, de ezeket mindig vigyük Isten elé. Ámen.
Ilonczai Zsombor,
Szárazberek