„Jézus pedig látva hitüket azt mondta a bénának: Fiam, megbocsáttattak a bűneid.” – (Márk 2,5)
Jézus meggyógyít egy béna embert. Valószínűleg agyvérzést szenvedett és annak következtében szinte teljesen mozgásképtelenné, bénává vált, legalábbis a járást illetően. Talán a beszédközpontja is súlyosan sérült, ezért teljesen kiszolgáltatottá vált. Szinte reménytelen eset – mondanánk mi, de Jézusnál nincs ilyen, nála nincs lehetetlen. Olyan jó lenne, ha kétségbeesett, emberileg reménytelennek látszó helyzetekben eszünkbe jutna nekünk is: Ő segíthet rajtunk.
Annyira jó olvasni ebben a történetben, hogy ott is voltak olyanok, akik tudták vagy legalábbis jó reménységük volt afelől, hogy Jézus segíthet a társukon. Bizonyára mindent kipróbáltak már, ami csak eszükbe jutott és döbbenten, keserű beletörődéssel vették tudomásul a fájdalmas tehetetlenséget, a szomorú valóságot: nincs javulás, nincs gyógyulás – emberi számítás szerint.Azonban ezek az emberek mégsem mondanak le társukról. Ilyen az igazi szeretet,soha nem mond le a másikról. Gondolj bele, a mi esetünk is teljesen reménytelen volt egykor, mert bűnben fogantattunk és születtünk és a halál állapotában voltunk. De milyen jó, hogy Isten nem mondott le rólunk, hisz Krisztusban kigyógyított minket halálos bénaságunkból.
Olyan sokat mondó ezeknek a segítőknek a magatartása, hiszen nélkülük ez a béna soha nem juthatott volna Jézus közelébe. Esélye sem volt. Hányan vannak ilyenek környezetünkben, akik képtelenek maguktól Jézus közelébe jutni. Lehet, hogy szeretnének meggyógyulni, de sokféle akadály van az életükben, amelyeket önmagától képtelen félreállítani. Szükség van segítő társakra, talán éppen tereád, éppen a te segítségedre, hogy az ilyen ember eljusson az áldott Orvoshoz, hogy meggyógyuljon. Jézus ezeknek az embereknek a hitét látva gyógyítja meg ezt az embert, testileg lelkileg. Látható hitük volt – a mienk vajon milyen hit, ilyen élő és ható, szemmel látható, mint ezeknél az embereknél vagy csak elméleti, puszta szavak cselekedetek nélkül? És az is fantasztikus érzés, tiszta öröm forrása, hogy hitem gyümölcsét nemcsak én élvezhetem, hanem rajtam kívül mások is. Hát nem csodálatos?! Ámen.
Szilágyi Balázs,
Szatmár-Láncos